Nem baj…


NEM BAJ…

Tudom
meg van írva a sorsom.
Súlyát vállamon hordom.
Talán
a dátumát is tudom,
annak az évnek
mikor e világot elhagyom.
Tévedés volt
nékem megszületni.
Csak az élet az,
mi tud rajtam nevetni,
fájdalmat rám kivetni.
Belém rúgni- közben a fülembe súgni:
– Mi van nem tudod az igát húzni?
Gúnyosan kacag.
Nincs benne harag.
De szívemből egy darabot harap.
Már nem az vagyok , ki egykor voltam.
Magamban is oly nagyot csalódtam.
Fáj a testem,
de nagyobb baj ..vérzik lelkem.
Megfulladok.
Nem baj.
Most nekem ragyognak a csillagok.

2011. 11. Zsámbék.

Nagy Rozália

“Nem baj…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Barátaim!!!

    Szeretném mindenkinek egyben megköszönni, hogy időt szakított rám.

    Sok szeretettel:Rozálka

  2. Kedves Rozálka!

    Nekem tetszenek a szomorkás, fájdalmat hordozó versek.
    A Tiéd egy ilyen… és nekem nagyon, nagyon tetszik.

    Szeretettel gratulálok
    Ida

  3. Kedves Rozálka!

    Ha rossz kedvem van arra gondolok, én akartam ezt az életet, így egy bánatos hangulatot kipipálhatok. Ha mind megvolt, jöhet a jó!

    Szomorú/szép versedhez gratulálok szeretettel,

    Gabi

  4. [b][i][color=#000099][u]Drága Rozálka ![/u]

    Sajnos én is ismerem ezeket a szomorú és lehangoló érzéseket, amit én a sorsomnak hívok és tudom, hogy végig kell csinálnom az utolsó sóhajomig, hogy a csillagok között elnyerjem én is az üdvösséget, hogy következező életemben egy jobb és szebb lehetőséget kaphassak.

    Ezt hívom én előbűnhődésnek, aminek a fentiek a céljai !

    Fogd fel Te is e képen és meg fog nyugodni a fájdalom és az el-égetlenség érzése Benned is !

    [u]Sok Szeretettel és erővel ![/u]

    Ölellek ! – keni -[/color][/i][/b]

  5. Szia Rozálkám… "Most nekem ragyognak a csillagok..".Ez az..:) jó kis témát boncolgatva- azért az erő és a fény győzedelmeskedik versedben…
    szeretettel üdvözöllek
    Ilona

  6. Kedves Rozálkám!
    Tudom, régóta tart már a szomorúság és az egyedűllét, de hidd el, hogy jön majd a jó is, csak hinni kell. Tudod, a remény…
    Szeretettel:Zsike:P

  7. Rozálka Drága!

    Nem vagy egyedül! Mintha átvetted volna az én gondolataimat, csak éppen más szavakkal fejezted ki Magad.
    Tévedésről szó sincs, jól mondod, azért születtünk, hogy az elvetemültebbek velünk packázzanak, átverjenek, belénk rúgjanak, kihasználjanak, aztán jót röhögjenek, nekik ez az élvezet.
    Folytassam? Tudod Te Magadtól is, hisz leírtad. Fel a fejjel! Mindenkire egyformán süt a Nap és mindenkinek el kell számolni a tetteiről.
    Ezért születtünk, hogy szenvedve tanuljunk és megjavuljunk, aztán egyszer majd a Magasságokban találkozunk.
    Szeretettel kívánok boldog új évet: Viola

Szólj hozzá!