Égbolt alatt


Égbolt alatt

Álltam a tiszta ég alatt.
Éjszaka volt.
Néztem a csillagokat.
Ragyogtak szépen.
Kerestem a legfényesebbet, ahol csak Te vagy.
Szemem megdörzsöltem, hogy jobban lássalak.
Észrevettem egy hulló csillagot, ami felém halad.
Álltam, s vártam.
Nem mozdultam.
Csak vártam.
Csillag tőlem távol ért földet,
Láttam, hogy egy gyönyörű Nő, jön közelebb.
Mellém értél, s reám tekintettél.
Átöleltél, csillogó szemeiddel
szemembe néztél.

E szavakat mondat nekem:

Már Téged fentről figyeltelek,
Amerre jártál követtel.
Vigyáztam reád,
mert féltettelek.
Lám most itt vagyok,
hogy veled legyek,
mert szeretlek.

Bossányi Kálmán Miklós

“Égbolt alatt” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. [b][i][color=#0000ff][u]Kedves Miklós ![/u]

    Ilonával egyetértésben, de én most versed mondanivalóját is figyeltem és örülök annak, hogy egy csillag képében megtaláltad, és Rád is rád talált egy lány, akit ezentúl boldogan szerethetsz, de csak is szerelemmel ! – szabad !!!!

    [u]Üdvözöllek ![/u]

    – keni -[/color][/i][/b]

  2. Kedves írótárs …párszor olvasd át a versedet mielőtt beküldöd…ne legyenek benne elütések…
    Egy kicsit kiforratlannak érzem a stílust .. a ritmika is döcög…darabos, ha néhány összecsengne dallama sokat emelne rajta.. csiszolgasd még..
    Baráti üdvözlettel
    Ilona

Szólj hozzá!