Pontok között
mint foggyökér vés az agyamban,
állkapcsom üt, … egy, egy, egy, …
számol nap fogyatkozást,
vagy végtelenített pillanatokat,
csak suttogom, fáj, … és fáj
elszakadt, a hol volt, hol nem volt,
kéz a kézből zuhant, … át, át, át,
… várom a feltámadást
néha keresem az időbe tévedt
merengő pillantásod reflexét,
friss szál boglárkánkban is,
szirmain pillái között,
… a tiszta mindenségben
talán hiszem, Te kérted Istent,
gyökerünknek e löszös partra
bolygok, bennem még kénesők,
és gáz alap elemek, viharok,
kint spirálok tekergőznek, te Napom,
bent vesszőfutás, … hozzád
belém némult a révész, … élek,
… a parton várom ébredésed
(2011.)
Székács László
Teri, köszönöm a figyelmedet, türelmedet :o))) BÚÉK!
Laci
Kedves Laci!
Egyedi, érdekes verseidet többször is elolvasom, mert mindig újabb gondolatot fedezek fel bennük!
Köszönöm:Teri
Zsuzsa :o)) BÚÉK Neked is !!!
Kösz a szavaidat. Még azért nem kell a révészt siettetni :o)) Szunyáljon csak.
üdv Laci
Rózsika :o)) BÚÉK !!! Laci
Kedves László!
Versed most is a Tőled megszokott egyedi stílusban szól.
Ha sikerül a révésznek átvinni minket a túlsó partra, akkor várhatjuk talán az újjászületést is!
Ez úton kívánok Neked és szeretteidnek nagyon boldog, békés Új esztendőt, szeretettel:
Zsuzsa
🙂
Rózsika :o)) kösz-kösz. talán terrakotta mázommá lesz ez a vers, és alatta figurázhatok észrevétlen. Lac(i/a) :o)))