Karácsonyi hangoltság
Mágikus jelvárosra bukkantam
A szívemben. A tér közepén
Fenyőfa állt, éberen figyelve
A határt. Az emberek nyomai
Keresztezték egymást, idegesen,
Kapkodva. Az ünnep ugyanis
Fáradtság, készülődés. Az idill
Akkor veszett el, mikor
Megszűnt az ember a mostban
Élni. De hát a pillanatokat
Ki lehet feszíteni az öröklétbe,
Az állóképet, egy mosolyt,
Vagy egyetlen szót. Ám tíz év
Múlva már csak a hangoltság
Marad: szép volt ez a karácsony.
Székesfehérvár, 2011. december 15.
Elbert Anita
Sok igazság van a versedben, kedves Anita!
Az ünnepek vásárlási láza, a bankok nyomulása a
kölcsöneikkel stb miatt épp a legfontosabbat veszítjük el
ünnepeinkből, a meghittséget, a szeretetet…
Jó és nagyon fontos verset hoztál.
Szeretettel gratulálok!
Üdvözlettel: András