„… mik vogymuk …”

Összes megtekintés: 574 


„… mik vogymuk …”

Szemetekkel sem látjátok
mik voltunk
és mivé vagyunk.

Mivé leszünk,
máról holnapra, …és minek?

Mert hamuból porrá
mégsem lett a tegnap,
az bomlottan is csak hamu maradt.

Antropológusnak ássuk a kérdést.
Emberek voltunk?
Kísértés, ha nem.

Halotti beszédet én nem írok.
Időtlen megírták, tudták.
A föld ezt leheli, tisztes illatát.

Paradicsomiak bütykeim,
tenyeremben, lábamon,
káprázott a csillag, a fájdalom.

Melyik szín ez, máig nem tudom.

Szocreál jövőnket hordtuk.
Gumicsizma és karbid lámpa.
Sarló-kalapács verte az ásó-kapát,

és a nagyharangot.

… és te is, az új vívmány,
belehaltál.

(2008.)

Székács László

“„… mik vogymuk …”” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Gyöngyi, és közben hull a hó, végre … :o))) (grat)
    A már kibelezett Bibliát (kanonizált) írják újra. A MásMás született. Hmm. Azt hiszem, igazad van. Én még maradok …
    A "köztársaság" sztem sohasem volt. A történelem csak a hatalomba kapaszkodott, kapart, stb. emberek története, sosem a népé. A nép csak a kiverekedéshez kell, utána el van …, le van …, stb.
    Na, füstölgésnek mára elég :o)))
    Laci

  2. Kedves Laci!

    Történelem könyveink lapjait kitépjük.
    Új bibliát írunk becsapott magunknak.
    Kapott neveinket átnevezzük,
    mert már rég megtagadtuk apáinkat,
    tagadjuk nagyjainkat.
    Más Isten is született!
    Neki és érte szólnak az imák.
    A templomok összedőlnek.
    Meghalt a Magyar köztársaság.
    Tudod amit írni szoktam aktuális verseidre. Értem, tetszik, fáj, tehetetlen vagyok.
    Sok sikert Szeretettel Gyöngyi

Szólj hozzá!