Végtelen történet

Összes megtekintés: 595 


Végtelen történet

Egyszer egy ember, gondolt egyet,
Hogy megmászik egy dombos hegyet.
Látva a többi ember, egyre csak kérlelte,
Így tarisznyáját azok bűneivel bélelte.

Összecsomagolta egy kis hátizsákba,
S kora reg belefogott a hegymászásba.
De egy vizes fűcsomóban megbotlott,
És a hegynek lábához visszagurgott.

Újra összeszedte magát és a bűnöket,
De azok addigra csak egy zsákba fértek.
Megindult felfelé, de visszahúzta a zsák,
S odalenn megtartották a vén akácfák.

Újra nekibőszült és a bűnöket is vitte,
De csak egy taligába fértek – alig hitte.
Elkezdte húzni fölfelé roggyant taligáját,
De visszazúdult, mert nem bírta a gályát.

Így már hatalmas szekérrel vágott neki,
S megcsillantak a magasságnak fényei.
De most tolta a bűnt hatalmas szekerén,
S három keresztet látott az út mentén.

Egy pillanatra megállt, kezével intett,
Megtörölte homlokát, és tovább ment.
Arra gondolt, hogy felhúzza a csomagot,
A Naphoz emeli és elégetteti azt ott.

De amint egyre feljebb, magasabbra ért,
Úgy egyre távolabbinak látta a célt.
Most már azzal is megelégedett volna,
Hogy a tető másik oldalán ledobja.

De mi van, ha ott is emberek élnek,
És mások bűneiből azok sem kérnek.
De nem volt hegyorom, sem más oldal,
Magára maradt az ember a gonddal.

Visszafordulni nem mert, megkövezik,
Ha üres szekérrel menne, semmibe veszik.
Két kezével kaparni kezdett, hogy elássa,
Szemét becsukta, hogy a sok bűnt ne lássa.

Felber Zsolt

“Végtelen történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rózsika és Keni!

    Köszönöm, hogy ismét meglátogattatok, olvastatok és a
    kedves hozzászólásotokat is.
    Keni! Mások bűnét úgy érzem nem nekünk kell tovább vinni! Az eredendő bűnt sem fogadom el!

    Üdv: Zsolt

  2. [center][color=#ff3300][u]Kedves Zsolt ![/u]

    Végig nagy figyelemmel olvastam végig a versedet, és rájöttem, hogy Te magad az embereknek nagy jótevője lehetsz, mert aki vállára veszi még mások bűneit, azzal, hogy azokat megsemmisíti, – nem csodálkozok a saját fejszéje vagy ásója törik bele, mert a bűnöknek – végtelenül nagy a hatalma, ereje.

    Te is megvívtad a csaták mezejét 'Doque Hote módjára még a szélmalommal is szembe szálltál, de eredménye mégiscsak mi lett, győzött a bűn a szeretet felett.

    De ne hidd, hogy mégis hiába tetted, biztosan megmentetted legalább a saját lelked !

    [u]Tisztelőd ![/u]

    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!