Egy elmúlt idő régi órája
Néhány napja egy szentimentális gondolattól vezérelve,
Beindítottam nagyapám régi falióráját, hogy lelke él e.
Felhúztam acél rúgóját, mely az egész szerkezet lelke,
S picit meglöktem a himbáját, gépszívét beindítva vele.
Az óra szépen ketyegett, mint egy újra elindítva az időt,
Kitt-katt dobbant a szíve, így mérve percről percre az időt.
Olyan emlékek keltek életre általa, amire már alig emlékszem,
De most vele, a gyermeki múltam egy kis részét ismét átélem.
Nyugodt ketyegése s pontos járása olyan igazi kékvarázslat,
Mely szívemben egy elmúlt világ megélt képeit, színét láttat.
Nagyapám mosolya, ahogy első szülött fiú unokájára néz,
Vélt varázsa nyugtatja szívem s csorgott, mint sűrű méz.
Olyan szép mese ez, melyet író s költő soha le nem írhat,
Nincs erre szó, ez csak hihetetlen képzelet, mely meg sirat.
Forró könnyem gördül, mely egyszerre öröm s bánat könnyek,
Áhítva, ámulva megélt csodáján, az érzések lelkembe szöknek.
Az óra csak ketyeg tovább, nem törődve a tovatűnő és szálló idővel,
Minden elmúlik egyszer a jelen holnap már a múlt bizonytalan jövővel.
S csak néztem az órát, ahogy az idő szárnyán mozog a mutatója,
Percről percre múlt az idő, mely minden titkok ősi és igazi tudója.
Felébredvén a kába varázslat mámorából elindultam a dolgomra,
Az idő, ha akarom, ha nem, óriási befolyással bír szerény sorsomra.
Hát hagyom, hogy minden és mindenki megélje az idő szárnyalását,
Kinek ezt kinek azt hoz a jövő jó sorsa, élje mindenki az élete varázsát.
2011. október 30.
Deák László Sándor
Kedves Zsuzsa!
Igen az idő halad és egyre csak előre… Köszönöm szépen, és örülök, hogy tetszett 🙂 Köszönettel: Laci
Kedves László!
Bizony, az idő nagy úr, s nem csak Rád van befolyással, hanem mindannyiunkra!
Szép versedhez gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
🙂
Kedves Meli!
Örülök hogy meg tudtalak néhány percnyi jó hangulattal megajándékozni téged. Szia!
Üdvözlettel:Laci
Kedves Keni!
Nagyon köszönöm kedves leveled és örülök hogy néhány szép percet tudtam okozni versemmel számodra. Mint minden tárgynak ennek az órának is van története, melyet réges régen nagyapám megosztott velem, mindég is szerettem ezt az órát és azokat a régi tárgyakat amiket megörököltem tőlük. Azóta már sok régi tárgyam van és csodálattal és tisztelettel tekintek a régi emberek ügyességére akik ezeket megalkották. Még egyszer köszönöm a tiszteletedet. Laci.
[center][color=#ff6600][u]Kedves László ![/u]
Nagyon nagy meghatódottsággal olvastam végig gyönyörű és múltidéző érzelmi versedet melyben, mint engem is átsző a nagyapáink iránti mélyen élő szeretet.
Nekem is van egy régi fából készült egyszerű kis régi fatáblás tulipános súlyokkal és láncokkalal még ma is működő órám.
Ezek beszélő tárgyak, úgy mint a fényképek és sok képet tárnak elénk és régi érzésvilágunkat, amiből még a mába is megmaradt valami felemelő gondolat !
[u]Szívesen és gyönyörködve olvastalak ![/u]
[u]Nagyra, és sokra, -Tisztelőd ![/u]
– keni -[/color][/center]
Köszönöm keresztanya a hozzám és a versemhez intézett szép szavaidat. Laci.