Júdás fája


Júdás fája

Összegyűltek minden, ahányan csak voltak,
Más népeknek már régóta nem is szóltak.
Körbevették mohón a nagy terebélyes fát,
Úgy csináltak, mint akiket senki sem lát.

Jól megnézték a fát, biztosra akartak menni,
Mert ők abból az almából szerettek volna enni.
Ágain még a tekergő kígyót is látni vélték,
Bátran szedték az almát, mert istent nem félték.

Ahogy végeztek, még a nagy fát is kidöntötték,
Ágairól a mereven lógó kígyót is lekötötték.
Azt hitték övék lett minden hatalom, meg tudás,
S lassan betűzték az írást: Itt kötötte fel magát,
JÚDÁS.

Felber Zsolt

“Júdás fája” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [color=#990000][u]Kedves Zsolt ![/u]

    Szépen megírt majdnem történeti és tudományos vers lett belőle a magad egyszerűségében, de jó rálátással az igazságra, a áruló végzetes "jutalmára "!

    Igaz versed sokat ér, aki az Istennel perben él !

    [u]Nagyra és Sokra – Tisztelőd ![/u]

    – keni -[/color]

Szólj hozzá!