Séta Ónodon


Séta Ónodon

Látok egy falut.
Roskadó, rozoga.
Útjai nem visznek sehova.
De egykor itt
dicső elődök,
büszke ősök jártak.
Fiai egy büszke hazának.

Lépteik nyomát
már elmosta a Sajó,
mi százszor kiöntött,
s felhordta rothadó
iszaphordalékát.
Már ő sem a régi.
Tiszta volt egykoron.

Most hamis utódok,
méltatlan fiak
járnak a száz éves fák alatt.
Járásuk görbe,
s tekintetük a földre
szegezik, mert
úgy könnyű nekik.

Hajh, derék elődök,
szemetek, ha látná,
mivé lett e vidék,
s az egykor szent igék,
szívetek szakadna.
Ősi romok alatt
újra belehalna.

Sabján László

“Séta Ónodon” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    A helyzet is komoly…
    Örülök, hogy itt jártál; köszönöm figyelmedet.

    Laca (f)

  2. "Most hamis utódok,
    méltatlan fiak
    járnak a száz éves fák alatt.
    Járásuk görbe,
    s tekintetük a földre
    szegezik, mert
    úgy könnyű nekik."

    Komoly és velős gondolatok.

    Szeretettel: Rita:]

  3. Kedves Ildikó!

    Igazad van, hiszen én sem voltam ott. Már mint a régmúltban. De várj csak… Lehunyom a szemem, és ott vagyok. A különbséget ég-föld mércével látom latolhatónak. Ha volna rá mód, ott is ragadnék. Vagy már ott is ragadtam?:o
    Örültem ittlétednek, megtisztelsz. Kedves szavaidat köszönöm.

    szeretettel: Laca(f):)(f)

  4. Kedves Laca!
    Ki tudja, milyenek voltak azok az ősök! A távolság, és az idő, sok mindent megszépít!
    Hát még a magasztos költői lélek, mint a Tiéd!
    De lehet, tényleg, hogy látványosan korcsosulunk el!:(
    Szeretettel: Ildikó(l)(f):)

  5. Kedves Keni!

    Köszönöm, hogy állapotod ellenére is elidőztél a gép előtt, hogy megtisztelő és igazán megindító soraidat leírd. Élvezet számomra minden hozzászólásod. Köszönöm!

    Kedves Gabi!

    Természetesen ez a vers csak Ónodról szól. Véletlenül sem szeretném, ha bárki sértve érezné magát e sorok miatt. S Ónodot illetően is, TISZTELET A KIVÉTELNEK. Magam is ismerek más Sajó menti településeket is, és persze, vannak eltérések a falvak állapotát, s az emberek emberségét tekintve.
    Utolsó gondolatoddal szívből egyet értek. S köszönöm kedves hozzászólásod.

    Üdvözlettel, Laca

  6. Kedves Laca!

    Nekem is volt szerencsém a Sajó mellett élni jó pár évig, és büszke vagyok arra, hogy /azon a / vidéken lehettem gyerek. Én arra emlékszem, hogy az emberek arrafelé sokat dolgoznak, adnak, befogadnak.
    Persze értem versed üzenetét, de szerintem általánosságban az egész országra elmondható, és bárhol akadnak kivételek. Remélem a jövő ennek a kis országnak elhozza majd azt, hogy felemelt fejjel járhasson mindenki, mert megérdemli.

    Figyelemfelkeltő, gondolatébresztő versed tetszett, gratulálok,

    Gabi

  7. [color=#990000][u]Kedves Laca ![/u]

    Óh de mélyen szomorú, bánatos, szép verset írtál egykori kedves helyedről, ami a szívembe hatolt, és fálydalmat dalolt lelkem kútjain is.
    Mert megidézted előttem az alföldi régi tanyavilágot, amiből mára a régi TSZ- esítések miatt már egy fa sem emlékeztet azokra a helyekre, ahol nyaranként boldogabb, és szabadab, gazdag gyerekkoromat tölthettem el a délibábos nyarakon. Télen a nagy hóban a kis tanyán ahol a kemence melege
    izzasztotta a takaróm, s a párnám.

    Én is micsoda tisztelettel gondolok azokra a mindent megtermelő régi önfenntartó emberekre, akik nem szaladtak a boltba, mert nem is volt a közelükben.
    És csak olyat vettek, amit maguk erejéből meg nem teremthettek…

    Édes – bús dalod belengi régi szellemük drága fényét. És jó, hogy nem láthatják a régi életük nyugodt, de kemény fényéletét.

    Így múlik el felettünkis majd a világ dicsősége, de verseink igazolják, hogy régeben mindenütt volt igazi ÉLET !

    Köszönjük, hogy megírtad nekünk ezt a csodálatos emlékverset, szaporítva ezzel is a volt történelmünket !

    [u]Szeretettel ! – Üdvözöllek ![/u]

    – keni –
    [/color]

  8. Kedves Meli, Ida, másik Meli, András, Rozálka és dls!

    Köszönöm kedves és megtisztelő szavaitokat, észrevételeiteket. Valóban szívfájdító látni, a Sajó menti települések állapotát. S leginkább azért, mert a vidék lepusztulásához épp úgy hozzájárult maga az ember, mint a természet. Bár én magam csak pár évig éltem azon a vidéken, mély nyomot hagyott bennem. S most visszalátogatva azt tapasztaltam, semmi sem változott. S az "Ónodi mentalitás" még inkább dícséretre méltatlanabbnak tűnt föl előttem. Tisztelet a kivételnek!

    Üdvözlettel, Laca

  9. Hú ez nagyon tetszik kedves László. Én is a Sajó mentén élek és tapasztalom azt amiről írsz. Nagyon tetszik, köszönöm.Laci.

  10. Kedves László!

    Versedben benne a történelemnek egy része. Sajnos ezek vagyunk mi most a jelenben.
    De talán még azok az öreg fák:o

    Szeretettel olvastam:Rozálka

  11. Sajnos nemcsak Ónodra igaz, hanem szinte minden vidékére
    e hazának…

    Nagyszerű vers!

    Gratulálok

  12. Kedves Laca!

    Versed sokatmondó, szívfájdítóan szomorú. Mély igazságtartalma fájdalmat fakaszt. A hasonlat a múlt és jelen között a ma emberének nem büszkeség… Milyen jó, hogy derék elődeink nem láthatják már, mert újra belehalnának.
    Számomra ez a vers paradoxon. Egyszerre gyötrelmes és gyönyörködtető! Szívből gratulálok!

    Üdvözlettel
    Ida

Szólj hozzá!