Ez a szerelem egészen más


Ez a szerelem egészen más

Az arcomon számtalan barázda,
a sors keze nem kozmetikázta.
Festett az idő fénytelen,
szürke szemeket, kezemen
a fáradság nyoma látszik.
Elmúlt érzelem játszik
szívemmel. A parázs fellobban.
Mitől érzem magam legjobban?
Mi ad mégis éltető erőt?
Ó ifjúság, letelt a kimenő!
Álmok fátylait félrehúzom
boldogság hullámain úszom
Szemem újra kezd fényleni
Lehet még elölről kezdeni?
Vagy csak szalmaláng
Ez a fellobbanás?

FEHÉRVÁRI ZSÓFIA

2012-01-22

“Ez a szerelem egészen más” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. …avagy az újrakezdők dilemmája… igen így van ez, de én is azt mondom bízni és hinni kell!
    Üdvözlettel: Miriam

  2. Kedves Meli !
    Kedves Ida!
    Kedves Morgen !
    Kedves Adrienn !
    Kedves Rózsika !
    Kedves Ramelin !
    Egy új élet kezdéséhez is kellenek első lépések.
    Köszönöm hozzászólásaitokat és a kedves biztató szavakat.
    Szeretettel,Zsófia

  3. Kedves Zsófi!

    Szép vágyódó-kétkedő versed őszinte, és szép!

    Szeretettel
    Ida

  4. Lehet, hogy szalmaláng, de a lehetőségeket nem szabad elszalasztani! Az a láng igenis fellobbanhat! Bízz benne.
    Meli
    Ui: Szép lett a versed.:)

Szólj hozzá!