Visszahoztam álmaid…


Visszahoztam álmaid…

Pihenj kedves, hisz itt vagyok újra,
nézd a Holdat mily szépen ragyog,
szívednek is így lesz végre nyugta,
ígérem, hogy véled maradok.

Ne küldj el, hisz kellek néked tudom,
álmodd tovább édes álmaid,
tenélküled nem kel fel a Napom,
hogy, ébresszem így a vágyaid?

Nem hagylak el, mert szeretlek nagyon,
itt leszek már holtamig veled,
– a szívemet tudd, örökre adom –

én vagyok a te másik feled.
S mert tőled vissza ugyanezt kapom,
áldást adnak ránk az Istenek.

H. Gábor Erzsébet

“Visszahoztam álmaid…” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Péter!
    Most én mondom, hogy ne túlozzon kedves Uram, de nem mondanék igazat, ha nem azt mondanám, hogy köszönöm szépen, igazán jól esett! Az "irigység", oda-vissza áll, 😛 van amit Te tudsz, és én nem tudok, de ez azt hiszem így van rendjén.
    Az egészséges "irigykedés" csak ösztönző, jó hajtóerő lehet, ami senkinek sem árt, főleg a mi "portánkon"!
    Szeretettel fogadtalak:Zsike:P

  2. Vérprofi!
    És ezt nem az udvariasság mondatja velem, hanem az irigység!B);) Engem megevett ez a szonett!:P

    Azért szívből gratulálok!;)
    Morgen,

  3. Kedves Zsike, örülök, hogy a helyére került ez a gyönyörű szonett. Már olvastam a Verselőben… Nagyon tetszik!

    Szeretettel
    Ida

  4. Kedves Meli!
    Kedves Zsófi!
    Kedves "Morgen"! (mi a keresztneved?)
    Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a versemet, és köszönöm kedves szavaitokat is. Örülök, hogy tetszett a szonettem.
    Szeretettel:Zsike:P:P:P

Szólj hozzá!