Merre tovább?


Merre tovább?

Nem zizeg a nádas, ráfagytak a hópihék.
Jégcsap lepte lombokon, fáznak már a cinegék.
Lelkembe is tél költözött, szívem dideregve vacog.
Csak remélni tudom, hogy lesznek még szebb napok.

Felenged bennem egyszer a fagy lehelete?
Leszek még valaha boldog, valaki tudja -e?
Nincsen erre válasz, a jövőt senki sem sejti.
El kell hát indulnom, útra kéne kelni.

Arcom simítja majd lágy tavaszi szellő.
Ha bízom s remélek, a forró nyár is eljő.
Isten útjai sokszor kifürkészhetetlenek.
Szerelem ösvényén lépdelve, tudom reád lelek.

Tóth Melinda

“Merre tovább?” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!
    Úgy látszik, hogy a téli depressziós hangulat az oka mindennek.Igazad van, majd csak jő a kikelet! Lesznek még szebb napok.
    Köszönöm hogy olvastál.
    Meli 🙂

  2. Kedves Melinda!!!
    Most valahogyan a "csajok" nagyon el vannak keseredve.(szerintem én is) mindenki reménykedik versében.De ez így is van rendjén, lassan jő a kikelet, és sokkal jobb lesz a kedvünk…Reméljük;)
    Szeretettel:Rozálka

  3. Kedves Melinda!

    Legtöbben hasonlóan érezzük magunkat így Tél idején. De a reménykedés mindig ott van belül, a szívünkben, hogy megérünk egy új Tavaszt.
    Aki fiatal, várhatja egy új szerelem is!

    Szeretettel: Zsuzsa
    🙂

  4. Kedves Melinda
    Sajnos az idő zordsága, ahogy versedben, a valóságban is fokoz egy fajta mélabút. szeretettel gratulálok versedhez, és szép tavaszt kívánok. Tóni

  5. Kedves Meli!

    Szép verset írtál, benne az elfogadással, a reménnyel.
    Sokszor előfordul, hogy akkor kapunk meg valamit amikor lemondtunk róla, vagyis elfogadtuk a helyzetet. Ettől a remény bennünk él, csak hagyjuk magunkat sodorni.

    Szeretettel gratulálok,

    Gabi

Szólj hozzá!