Írok és sírok

Írok és sírok

Verset írok,
Némán sírok.
Szép a világ,
Tündérország,
Fák, virágok,
Erdők, mezők,
Hegyek, völgyek,
Tündérkertek,
Óceánok,
Messzi földek,
Boldogságok,
Szép szerelmek.
A bús magány
Csak reám vár.
Némán sírok,
Verset írok.

Kőműves Ida

“Írok és sírok” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    A leheletnyi ideig tartó fanyar mosoly már megy, de az átalakulás még várat magára.
    Aranyos vagy, hogy vigasztalsz… ez a szülők sorsa… ezt is tanulni kell… túl nehéz a lecke!
    Köszönöm kedves soraid.
    Szeretettel
    Ida

  2. Nem Iduka már nem hallom.Második olvasásnál már
    egy lassan pergő könnycseppet képzelek és egy
    leheletnyi ideig tartó fájdalmas mosolyt mely egy
    gyermekien ártatlan bályos mosollyá alakul át.
    Szeretettel,Zsófi

  3. Kedves Zsófi!

    Azt hiszem nagyon jó a hallásod!:)
    Egyszer már én is átéltem, ez már a második…
    Most is hallod a hüppögést?:)
    Köszönöm, hogy ez a síró versem is tetszett.
    Szeretettel
    Ida

  4. Köszönöm szépen, kedves Zsike!

    Igenis mosolygok, látod?:)

    Szeretettel
    Ida

  5. Kedves Ida!
    Édes,kicsi versed nagyon tetszik. Megmondom őszintén
    nekem háttérként kísérőnek egy kissé elfolytott hüppögés is hallatszott.Átéltem már ezt én is.
    Szeretettel gratulálok , Zsófi

  6. Jó lenne abbahagynod a sírást, mert igazán szép verset írtál, úgyhogy inkább mosolyogj, kedves Iduska. Jó?
    Szeretettel olvastalak most is:Zsike:P

  7. Kedves Viola!

    Drága vagy, hogy vigasztalsz. Tudod, az eszem tudja csak… Na mindegy… talán a következő versemből megérted miből ered a fájdalmam…
    Köszönöm, hogy velem vagy!

    Szeretettel
    Ida

  8. Kedves Ida!

    Fel a fejjel! Ne hagyd el Magad! Tudom, most nem lehet megvigasztalni, csak azzal, amit te is tudsz, de az még jobban elszomorít. Az anyákat a gyerekeik elhagyják és új család lesz belőlük. Abban még reménykedhetsz, de semmi nem biztos. Bocsáss meg, de muszáj átélni. Mást nem tehetünk. Nem vagy egyedül, van Férjed.

    Szeretettel kívánom a belenyugvást: Viola

  9. Drága Radmila, köszönöm, hogy vigasztalni próbálsz. Jelen pillanatban nem igen hiszek benne, hogy szebb is lesz. A következő versemből megérted, hogy mi a szomorúságom oka. Az élet már csak ilyen, nem fenékig tejfel… ez kiderül a Te mai versedből is…
    Köszönöm minden kedves szavadat!
    Szeretettel
    Ida

  10. Drága Ida,
    dallamos versed befejező része fájdalmas. Szebb is lesz, hidd el!
    Szeretettel gratulálok: Radmila

  11. Kedves Meli!
    Szép a világ, csak időnként kicsit összeomlik.:)
    Örülök, hogy tetszett a versem.
    Köszönöm szépen.
    Szeretettel
    Ida

  12. Kedves Ida!
    Ne sírj!Még némán sem,hisz szép a világ.
    :)Tetszett a versed. Szeretettel: Meli

  13. Köszönöm, kedves Meli, hogy a szomorúsága ellenére, kedvesnek találod versemet.
    Üdv. Ida

  14. Kedves Gabi!

    Köszönöm a melengető együttérzést, és azt, hogy velem sírtál… Mindjárt könnyebb!

    Szeretettel
    Ida

  15. Kedves Ida!

    Szomorúságod ihlette versed megérintett.

    Kicsit veled sírtam, némán, magam…de meg is melengette a szívemet, mert együttérzést ébresztett bennem, és most jól esett az a kis meleg ebben a hidegben.

    Szeretettel gratulálok!

    Gabi

Szólj hozzá!