Kérdezem az erdőt
Némaságban lengő,
zöldekben tekergő,
szemből szívnek szóló
lombhullámos erdő!
Mindmegannyi fáddal
hogy bírsz a magánnyal?
Vidít a sűrűdben
trillázó madárdal?
Dudás Sándor
Kedves Rozálka!
Köszönöm soraid – örülök kitűnő versérzékednek!!
Szeretettel: Sándor
Kedves Sándor!
Néha a sok is kevés, néha a kevés is sok.
Ez pont annyi amennyire szükség volt.A versed végén az a mondat az bezzeg nagyon jó kérdés.
Szeretettel gratulálok neked.
Rozálka
Mijéééééé?:D:D:D jajjj, jajj…
Sándorkám, kár, hogy nincs Gumiszoba, most megkapnád a magadét!:D:D:D:D;)
Puszillak: Mila
Köszönöm az újabb kommenteket és örülök, hogy értékelitek szerény soraim.
Kedves Milácskám, nem én vagyok az oka könnyeidnek, hanem a Józsi, mert ő tette fel ide… 😀
Kedves Sándorkám,
miért csaltad ki a könnyeimet korán délelőtt?!
Szívből ölellek és gratulálok: Mila
Kellemesen szép lett a sok madár daltól.
Meli 🙂
Ez annyira gyönyörű, kellemes hangulatot idéz…
Gratulálok, kedves Sándor!
Ida
Sajnálom, van egy elírás, az első sor helyesen:
Némaságban zengő
Köszönöm szépen véleményeteket. 🙂
Kedves Sándor!
Öröm volt olvasni dallamos, "üde zöld" versedet, szinte hallottam a madarakat, éreztem a fák, növények illatát.:)
Szeretettel gratulálok,
Gabi