Fényorgona lelked

Összes megtekintés: 1,372 

Fényorgona lelked

Napfény zongorázik a
nyújtózkodó tájon
dallamára fűszeres illat
illan szanaszét a világon.
Szél fűzfákkal hárfázik
arra felhők ropják táncukat,
éjjel csillagok mesélik nevetve
a holdnak valamennyi titkukat.
Mi emberek sokszor feledjük,
vagy nem látjuk meg a szépet,
a rétet csiklandozó
megannyi éhes méhet.
A nap forró sóhajtására nyíló
kristály remény-ablakot,
a szél kusza kócos haját
mely szelíd-sután körbe fog.
A szemek tüzét
parázs nevetéssel kínálva,
szavaktól izzó ölelés
hamvadó emlékét
erekben élettől duzzadva.
Szóljon hát szavad
szelíd hangszereként
ez áldott Földnek,
szívdallamra csendüljön
hajnala a vágyott fénynek.
Élj, remélj, szemeddel mesélj,
fényorgona lelkeddel
örökké zenélj.

Szála Gabriella

2012. február 8.

“Fényorgona lelked” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. …Hát ennél szebbet kívánhat, és ennél szebbet olvashat valaki!!! Ritkán!
    Nagy szeretettel olvastam magával ragadóan gyönyörű vresedet kedves Gabi!:P Zsike

  2. Kedves Gabi!

    Egyre különlegesebb verseket írsz. Láthatod, milyen magas fokú dicséreteket kapsz. Én már csak annyit tudok mondani, hogy nagyon tetszik.

    Szeretettel kívánok további, szellemi száguldást: Viola

  3. Kedves Gabriella
    Csatlakozom az előttem szólókhoz, és volt már egy-két vers ami alá odaírtam. hogy a mi kis közösségünk irományai bár ne ne csak egy ritkán olvasott honlapon csúsznának a semmibe szeretettel gratulál Tóni

  4. Kedves András, Keni, Zsófi, Ida, Anikó, Meli, Péter, Meli, Veronika!

    Nem is gondolnátok milyen hálás vagyok a gondolataitokért. Annyira fontos a mai világban a megértés és elfogadás, mint talán soha. Ezt Ti most még inkább megerősítettétek bennem és ezért nagy-nagy köszönet!

    Sok szeretettel,

    Gabi

  5. Kedves Gabi!
    Én minden olyan embernek aki háborún töri a fejét, kötelezővé tennem a versed elolvasását.
    Nagyon élményekben gazdag, és szép.
    Gratulálok!
    Péter

  6. Kedves Gabi!

    Csodálatos természetképeket festettél. És én mindezt láttam, láttam valamikor a szél kusza kócos haját, ahogy a felhők ropják táncukat… ott voltam, láttam… gyönyörködtem…

    Szeretettel gratulálok!
    Ida

  7. Kedves Gabi !
    Mennyire fontos szerv a szemünk, nélküle nem látjuk a fényt, fény nélkül szürke minden , kedvetlenek vagyunk.Versedben megismerhetjük a belső fényt a
    szívdallamot a szót, mi szelíd hangszerként fényorgonaként lelkeknek zenél.
    Nekem már nem kell a tenger mélyére leszállni gyöngyszemeket keresni. Újból megalkottad.
    Örülök, hogy olvasód lehettem, szeretettel Zsófi.

  8. [color=#000099][u]Édesem – Gabriellám ![/u]

    Már a versed címe is elragadtató…
    Meg akartam kérdezni, hogy ezen a fényorgona lelken lehet e játszani, de te versedben gazdag dallamos szép szavakban már el is árultad milyen nagyszerűen és bravúrosan is tudsz zenében is énekelve játszani..

    Hallom a zenét a lélek zenéjét, ami csak a Tied, és elaléltan hallgatom, és arra ébredek, hogy minden kincsnél szebb a kifejező művészeted…

    Sokat ígérő vagy itt mindenkinek, mert át tudod adni mindig az őszinte gondolataidból eredő művészeted !

    *[b]fényorgona lelkeddel örökké zenélj[/b]* !

    [u]Szeretőn ![/u]

    – keni – lélekpárod,aki csak csodálni tud ![/color]

Szólj hozzá!