Futás

Futás

Arca az elszánt messzeségé.

Szépség-vert szívvel
nézek utána.
Torkomban kések,
vércsókra várva.
Az út vagyok,
felsebez futása.
Fű-álmaim
sóhaj kaszálja.

Nézek utána.

Nem tekint hátra.
Átizzadt blúzán kirajzolódik,
s fölém borul
szíve éjszakája.

Dudás Sándor

“Futás” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. [center][color=#006600][u]Kedves Sándor ![/u]

    Versedet nagy élvezettel olvastam, mert olyan érdekes megközelítésben fejezed ki tiszta gondolataid vágyvilágát, hogy csak ritkán olvasni ilyet !

    Csak Gratulálni tudok – nem hétköznapiságodhoz, ami a közhelyektől most nagyon messzire – érintett meg.

    [u]Tisztelőd ![/u]

    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!