Elrejtve…

Elrejtve…

Ha tudnád …itt lennél velem.
Hogy szemed meleg sugara
ébresszen reggel – gyengéd
érintésed megnyugvást hozzon,
hogy kétségek helyett gondűző
öröm fakadjon.
Elrejtelek magamba mélyen.
Telítődjön veled a szív, hangodtól
dallamba simuljanak a szavak,
szférák zenéje ringasson minden nap.
Van nálam valami…
Amit mindentől jobban féltek,
pedig égbe kiáltanám a fénynek,
a szélnek, mégis sejtekbe falazva védek.
Van nálam valami…
Ami mindennél többet ér,
soha el nem lopható,
melyben életed – sorsod van,
kézzel nem fogható,
mégis testemet átható tüzet őrzök
mely perzsel, buzog tőle a vér
az ereimben, repít a vágy túl a zeniten.
Van valamim…
Melyben ott rejlik az emberi szépség,
a hulló eső – mely gyöngybe füröszti
az estét, nyíló virágok szivárvány kelyhét.
Megmutathatom – a szív, s a lélekkeresőknek.
A vágtató, bolondos, megfoghatatlan időnek,
mit hét lakattal őrzök itt bent…
Szeretlek – míg pilláimat lezárja a végső csend.

2012-01-29

Cobblah Ilona

“Elrejtve…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Veronikám…kedves András köszönöm az olvasást a méltatást
    szeretettel
    Ilona

  2. Csodálatos, érzelemgazdag versedhez szeretettel gratulálok!
    Üdv, András

  3. Kedves Zsike és Keni ..köszönöm a méltató szavakat …
    szeretettel
    Ilona

  4. [center][color=#006600][u]Kedves Ilona ![/u]

    Olyan mélyről erőtörő érzésről írsz versedben kirobbanó erővel, hogy ezt csak egy szuszra lehet elolvasni, mert taglalni nem lehet a benne levő gyönyörű összefüggéseket.

    A legszebb szóval végzed ami nem más, mint hogy: SZERETLEK !

    [i]Örömmel, rohantam végig tartalomban és érzelmekben is gazdag versedet ![/i]

    [u]Szeretettel ![/u][/color][/center]

    – keni –

  5. Istenem de gyönyörű!!!!
    Ilona, ez annyira szép, hogy még most is futkosnak a kis "borsócskák" a bőrömön. Nem tudhatja meg???
    Hatalmas gratulációm! Biztosan elolvasom még egynéhányszor. Köszönöm az élményt.
    Szeretettel:Zsike:P

Szólj hozzá!