Ne búsulj Komám!

NE BÚSULJ KOMÁM!

Borzalmas az élet,
valaki szövögeti.
S közben,
van aki a könnyeit törölgeti.
Oly szövevényes , oly összekuszált,
az úton egy autó dudált.
A könnyek,
csak hullnak-az ég beborul.
Megyünk az úton csak céltalanul.
Az útelágazásnál körbe nézünk,
nem nevetünk, félünk.
Már nem csak két út áll előttünk.
Már nem játszhatjuk a nagymenőt.
Borul az égbolt,
elmúlt mi szép volt.
Az útból maradt egy öt centis sor.
Végy elő most
egy kupica bort.
Ne búsulj komám!
Talán még rátalál
lábunk még arra az útra,
mely nem visz minket
még mélyebben egy sötét alagútba.
S nem csábít zord, mély hideg kútba.
Cseppenként adagolják a mérget.
Élve falnak föl a férgek.
Gyászos a jelen,
a jövő homályba vész.
Vas -akarat,
és tovább lépsz.
állj ki a múltért a jelenben,
s a jelenedért, hogy jövőd legyen.

2012.02.13.

Nagy Rozália

“Ne búsulj Komám!” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!
    Igazán kifogástalan, buzdító harci induló, aminek keménységét elsimítja a költészeted!
    Előre a szebb jövőért!

    Gratulálok!
    Péter

  2. Ne haragudjatok rám, de egyben szeretném most megköszönni mindannyitoknak, kedves szavakat.

    Sok-sok szeretettel:Rozálka;)

  3. Kedves Rozálka!

    Lesz még jobb, biztos vagyok benne! Csak hinni kell, és a jót építeni legalább gondolatban. Ki kell mondani a fájdalmat, és közelebb kerülünk egymáshoz, mert ez a valódi élet, nem az amit a tv okád, már bocsánat a kifejezésért!

    Értem és érzem versedet, és kívánom, találjon meg az öröm!!!

    Szeretettel,

    Gabi

  4. Kedves Rozália,
    az életben sokszor kell döntést hozni. Versedben a reményt vélem felfedezni, a küzdelmet, akaratot a jó döntésért.
    Szeretettel gratulálok: Radmila

  5. Kedves Rozálka!

    Micsoda hullámzás, dallamos változás, jó megállapítás, csupa igazság, egyszóval tetszik.

    Szeretettel gratulálok: Viola

  6. Kedves Rozálka
    Nagyon szépen vázoltad najaink aktualitását, szűkös lehetőségeit. Jó néhány sorod egészen mesteri.
    szeretettel gratulál Tóni

  7. Kedves Rozálka!

    Igen komoly gondolatok az életről, az útkeresésről, jelenről, jövőről…
    Remekbe szabott alkotás!

    Szeretettel
    Ida

  8. [i][color=#cc3300][u]Drága Rozálka ![/u]

    Micsoda szép verset írtál a fájó szenvedésről, és a további útkeresésről. Tényleg már nem csak két út áll előttünk, hogy melyiken induljunk, hanem több is és mind a kárhozatba rohan velünk és visz minket áldozataként – magával sodorva.

    De én remélem, hogy egyszer jobb helyen majdcsak kikötünk, de hogy ott csendesebb lesz az életünk? Nem tudom…

    [u]Szeretettel Köszöntelek itt a versed alatt ![/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!