A szív hangol

Összes megtekintés: 1,318 


A szív hangol

Rögös út sóhaja lépcsőn botladozik,
fáradt égi szekér amott messze halad.
Hitem a lelkemben reményeket szorít
vendégem a kétely mégis soká marad.

Elhalkul az élet feléled az álom
benne minden kincsem mit Istentől kaptam,
legszebbik lakatom apró faládámon
sorsom közepébe mélyre befaragtam.

Végét járja az éj, hajnalt kileheli,
búcsúztatja a föld harmat-gyöngyszemekkel,
a nap azt forró sugárcsókkal nyeli,
szív hangol életet ébredő lélekkel.

Szála Gabriella

2012-02-21

“A szív hangol” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Gabi!!!

    Nagyon, nagyon szép!!!
    Már az első sor olyan csodás, hogy kétszer is elolvastam.
    Nagyon tetszett ez a versed Gabika!

    Szeretettel:Rozálka

  2. Kedves Gabriella
    Faládád eme gyöngy szeme igazgyöngy. Ennyi mélységet ilyen szépen pár sorba tömöríteni művészet.
    szeretettel gratulál Tóni

  3. [b][color=#ff9900][u]Drága Gabriellám ![/u]

    Megint kedveset és nagyon szépet írtál
    érzéseid változékonyságáról.
    Szép ívben – íveled át kételyeidet a valóság derűs megérkeztéig !

    [i]Finom versszerkezet ! [/i]

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/b]

  4. Kedves Ida!

    Kicsit megijedtem, azt hittem más miatt álltál meg.;)
    Örülök ha tetszik. Amit a szív az elme és a lélek egyformán szeretne, az az igazi élet. Szerintem.

    Köszönöm hogy együtt hangolódtunk.;)

    Szeretettel,

    Gabi

  5. Kedves Gabi!

    Már az első sorodnál megálltam… azután az első versszakot olvastam egymásután tízszer… gyönyörködtem!!!
    Érdemes végig olvasni, ha a szív hangol, ott felhangolódsz! Köszönöm Gabi!

    Gratulálok szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!