Kicsi vers
Egy tiszta tó selymes tükre fölé
egyszer, ha egy nagy-követ dobok
nagyot csobban a vízben, és
lemerül a tó fenekére, örökre.
A víz megremeg, és köröket
ír le a hullám a tó tükrében,
majd elcsendesedik minden,
a régi állapot áll vissza szépen.
Ha szívem egyszer
megtelik örömmel
érzem, hogy most
a boldogság jött el.
De nem marad sokáig,
csak amíg a kő a vízbe ért
ott éli ezután örök életét.
Szívembe is ugyanúgy
Vissza-áll a sötétség!
Ne dobj követ a tóba,
Ne járj úgy, mint én,
Mert a boldogság –
Annál többet ér !
Budapest, 2012. február 26.
Kenéz István
[color=#990000][u]Kedves Péter ![/u]
Szavaidnak és soraidnak is örültem, mert érthetőbbé és szebbé tetted általa a versemet.
Köszönöm kedves megértésedet és látogatásodat is !
Barátsággal !
– keni -[/color]
Kedves Barátom, István!
Olyan hasonlattal mutatod be a lélek simaságának megbolygatását, hogy a 'lelketlen emberek se érthetik félre. Életünk során a ránk záporozott kövek keltette káoszt, csak nagyon precízen megépített hullámtörőkkel lehet sérülés mentesen átvészelni.
Minden sorod a vágyad tolmácsa, ami a megfontoltságra int.
Szívből gratulálok!
Tisztelettel, barátsággal:
Péter
Kedves Társaim, Barátaim!
Radmila, Gabi, Ida, Zsike, Ronika, Zsófi, Rózsika, Keni és Zsuzsanna!
Nagyon köszönöm a szerető "rámfigyeléstetek" Boldogság nekem!
Jó Veletek lenni!!! Teri
[color=#990000][u]Drága Zsuzsa ![/u]
Neked is köszönöm – kedves hozzászólásodat !
[u]szeretettel ![/u]
– keni -[/color]