Orosz télben

Megosztás Nyomtatás 1260 megtekintés 12 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:


Orosz télben

Néma álom suhant át a puszta tájon,
Jeges széllel nyargal át a hóhatáron.
Gyémánt arcát mutatja a fagyos hideg,
Végtelen rónákon minden oly rideg.

A tajga hűvös leheletet fú az égre,
Vastag jégpáncélt önt a folyó vízére.
A sok apró kis fodor végre elernyed,
S lassan szikrázó csonttükörré dermed.

Orosz télben, havas úton kis sereg halad,
Katonák ők, magyarok, mind itt marad!
Bátran mennek az erős muszka falnak,
Hogyha kell, hát büszke hősként halnak.

Néma álom suhan át a puszta tájon,
Magyar bakák állnak az idegen határon.
Sápadt arcuk kérdőn az égre emelék,
Érzik-e még az újra az otthon melegét?

Mert otthon Karácsony van, Igazi Ünnep!
De itt az öröm, az élet oly távolinak tűnnek.
Hol van a kalács és a friss fenyőnek illata,
A ragyogó gyermekszemek vidám pillanata?

Mert itt gyászos szemét mutatja a vad halál,
Mely átöleli és az átlőtt test otthonra talál.
De lelkük hazaillan, otthon egy kicsit elidőzik:
Karácsony van, az Ünnep most kezdődik!

Felber Zsolt

“Orosz télben” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Péter!
    Korom miatt nem járhattam akkor ott a tajgán, de
    olvastam róla micsoda idők jártak arrafelé..
    Köszönöm a dícséretet.
    Üdv: Zsolt

  2. Kedves Zsolt!

    Egy cseppet se csodálkoznék, ha megjártad volna a Tajgát. Olyan mesterien, és szépen fested elénk a bakák élethelyzetével együtt, hogy történelemkönyvbe illik.

    Gratulálok!
    Péter

  3. Kedves Veronika!
    Köszönöm, hogy velem tartottál és örülök, hogy tetszett a versem.
    Üdv: Zsolt

  4. Kedves Keni!

    Örülök, hogy élethű képet festhettem erről a nemzeti tragédiánkról és megidézhettem a hősök szellemét.
    Karádi néhány nótáját már hallottam én is, ő tartotta a távollévőkben a (magyar) lelket.
    Köszönöm kedves szavaid:
    Zsolt

  5. Kedves Ida!
    Köszönöm kedves szavaidat, s örülök, hogy édesapád a szerencsés hazatérők között lehetett.
    Üdv: Zsolt

  6. Kedves Gabi!
    Köszönöm a gratulációt, s hogy együtt dideregtél a hősökkel.
    Üdv: Zsolt

  7. [center][color=#990099][u]Kedves Zsolt ![/u]

    Micsoda ragyogó ihletésű versben örökítetted meg a nagy orosz és gyilkos telet.
    Szemem előtt látom az ott lévő volt magyar sereget, kínjaikat és halálukat, mely a hazájukért vívtak volna meg, de végül is nem így sikeredett !

    Olyan szemléletes a versed, min ha már én is jártam volna ott a tajgák fagyos vizén, ahol már a lélek is alig él, ha él.

    Karácsonyra a lelkek mind hazaszálltak, otthonukba találva egy kis vigaszt a nagy igaztalanságba….

    Karádi Katalint hallom énekelni, aki több dalt is elénekelt a harcolóknak. és a fogságba maradóknak… de mind ez ma már csak szomorú emlék – csak recsegő gramofon hangja – amin átjár a sötétség !

    Tiszetelet ezért a kegyeleti versedért, és szívedben őrzöd a magyarok sorsát, – vesztét !

    Rekviem ez a javából, és kegyelet szépen megörökítve a jövő nemzedék értésére is !

    [b]Mély Tisztelettel ! Köszönve a hősök nevében, akik valahol ottmaradtak…[/b]

    – keni -[/color][/center]

  8. Kedves Zsolt!

    Versed könnyekig meghatott. Felidézte bennem édesapám emlékeit. Hiszen ő is ott volt, azon kevesek között, akik hazajöhettek.
    Nagyon, nagyon tetszett a versed. Köszönöm!

    Üdvözlettel
    Ida

  9. Kedves Zsolt!

    Versed mélyen lélekbe búvó, melengető emlékező. Az együttérzés miatt.
    Kicsit fázunk tőle, de mi ez ahhoz képest…
    Szép.
    Szeretettel gratulálok,

    Gabi

  10. Kedves Radmila!
    Egy háború sosem szép, még ha próbálnak is javítgatni rajta.
    Én nem szépítem a dolgokat.
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Üdv: Zsolt

Szólj hozzá!