Szeszély-veszély

Óvódás koromban volt egy szép kisfiú,
Olyan jól tudta mondani azt, hogy: hú-hú!
Ha együtt játszottunk, ő mozdonyt vezetett,
Én meg ez alatt kezeltem a jegyeket.

Az iskolában később egy padba ültünk,
Főleg a rajzórákon sokat nevettünk,
Mikor festékes kézzel megsimogattam,
Ő válaszul jól megrántotta a hajam.

Egy nő az mindig nő,
Bárhogy fordul az idő,
Mert nem a kor számít
Mikor egy férfit ámít.
Legyen ifjú vagy vén,
Csúnya-szép, gazdag-szegény,
Belső érték a fő,
Ettől lesz igazi nő!

Felsőben aztán egy új fiú érkezett,
Göndör szőke haj és gyönyörű kék szemek!
Az összes lány közül végül az enyém lett,
Még a szakközépbe is felvételizett.

Az ősök nem engedték, de nem bántam már,
Mert osztályunkban volt egy jóképű vagány.
Negyedikre szépen megszelídítettem,
Hagytam magam neki, de csak a banketten!

Egy nő az mindig nő,
Bárhogy fordul az idő,
Mert nem a kor számít
Mikor egy férfit ámít.
Legyen ifjú vagy vén,
Csúnya-szép, gazdag-szegény,
Belső érték a fő,
Ettől lesz igazi nő!

Érettségi után elváltak utjaink,
Lecsöppentem róla, mint pákáról a cink.
A munkahelyen lett egy csodás főnököm,
Vele dolgozni…! Jaj, a legnagyobb öröm!

Tavaly az eljegyzés, jövőre esküvő,
De ezzel nem csökkent a női vonzerő,
Hiába jön egy, vagy esetleg két gyerek,
Én még attól majd nyugodtan flörtölhetek.

Egy nő az mindig nő,
Bárhogy fordul az idő,
Mert nem a kor számít
Mikor egy férfit ámít.
Legyen ifjú vagy vén,
Csúnya-szép, gazdag-szegény,
Belső érték a fő,
Ettől lesz igazi nő!

Néhány évtized, és teljesen ősz leszek,
Nagymamaként ovis évzáróra megyek,
Lehet, mellém ül egy fess, kedves öregúr
S nyomban udvarolni kezd, mint egy trubadúr.

Nem lepődöm meg, nekem ez természetes,
Őszintén viszonzom, hisz szívem regényes,
Bárhogy is szoruljon körém idő-hurok,
A végső búcsún is talpig nő maradok!

Egy nő az mindig nő,
Bárhogy fordul az idő,
Mert nem a kor számít
Mikor egy férfit ámít.
Legyen ifjú vagy vén,
Csúnya-szép, gazdag-szegény,
Belső érték a fő,
Ettől lesz igazi nő!

Drgács Gabriella