Szilajon

Összes megtekintés: 1,183 

Szilajon

Szórjunk narancshéjat a hídról, mint régen,
szedjünk kavicsokat a folyónál, s éjjel,
ha lelkünk eltelve borzongató (k)éjjel
lassan emelkedik, legyünk mi az égen
a libegő szellő, s kószáljunk reggelig…

Legyünk mi a patak, s ha tenger felé megyünk,
sziklákra rajzoljon jelet szelíd kezünk,
és ha eggyé válik az egész világ velünk,
csak szálljunk kacagva, s a hold daloljon nekünk.
… hiszen nem történik más, csak kavicsot szedünk…

Szelíd fénnyel, csendben válaszolj szavamra,
hisz világokat hagytunk magunk mögött már,
feloldódom benned, magam megtagadva,
az Élet vagy nekem, a lélek, s oltár,
voltál test és érzés, vagy a végtelen már…

Dúlhat bármi vihar, ha mi vagyunk a tenger,
férfi és nő együtt, csakis együtt ember…
ha a világ te vagy, más nem számít nekem,
az Örökké jön ide, csak hogy velünk legyen…
Ne félj míg engem látsz, szilajon szállj velem!

Szers András

“Szilajon” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. [center][color=#6600ff][u]Kedves András ![/u]

    Szilaj – versed mélyen megfogott, és elnyerte a tetszésemet, mert benne Te is az örök élet létét pengeted meg. Ragyogó sorok, szépséges gondolatok, kitárulkozó lelkiség, mely a versedben szerelmetekről is felejthetetlenül beszél.

    Érzem versedben azt a könnyed zeneiséget, ami ezt a lelki lenyomatodat számomra meg is zeneisíti.
    [i]Szép dal kerekedne belőle- hiszem ![/i]

    Gratulálni tudok csak, – költészeted magas színvonalához !

    [u]Tisztelőd ![/u]

    – keni -[/color][/center]

Szólj hozzá!