Kavicsaim

Összes megtekintés: 485 

Kavicsaim

csak kővel ne dobálj

házasságot nem törhettem
– korona a teremtésem –
nővé nem melegedtem
nem fajtalankodok

kenyerem sincs erre

kritikával csak énekes
dobáljon
fogadom
szajkók énekelni sem jók

csak lopják a Napot

és a Parnasszusra fagynak
kristály csillagok

hullámhátakon
kacsáznak a kavicsok
pattogva lesnek partokat

azokon versekké
morzsolom kenyéradóm

de kőre nem cserélem

(2008.)

Székács László

“Kavicsaim” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Péter, kösz-kösz :o)) A lábaim nem faragottak, a döcögő-döngölő-kacskás ritmus a figyelmet birizgálja. Csak ne legyen sutba, avagy még el-kidugottabb helyre dobálás a firkám része :o))))))))))))) Az Olvasó terelése szememben az elbeszélő (a lényeg mellett) verselést idézi fel, ami számomra más világ. Laci

  2. Kedves Laci!

    Versedet olvasván olyan érzés kerített hatalmába, ami azt sugallja, hogy a múltban Téged valami nagy igazságtalanság ért. Szóképeid, és hasonlataid nem terelik, hanem szabad szárnyalásra ösztönzik a fantáziámat.
    Versed formájával kell még barátkoznom, de a stílusod hozzám szól.

    Barátsággal!
    Péter

Szólj hozzá!