Kavicsaim
csak kővel ne dobálj
házasságot nem törhettem
– korona a teremtésem –
nővé nem melegedtem
nem fajtalankodok
kenyerem sincs erre
kritikával csak énekes
dobáljon
fogadom
szajkók énekelni sem jók
csak lopják a Napot
és a Parnasszusra fagynak
kristály csillagok
hullámhátakon
kacsáznak a kavicsok
pattogva lesnek partokat
azokon versekké
morzsolom kenyéradóm
de kőre nem cserélem
(2008.)
Székács László
Érdekes módon bemutatott emberi tulajdonságok.
Nekem tetszik.
Szeretettek gratulálok: Radmila
Péter, kösz-kösz :o)) A lábaim nem faragottak, a döcögő-döngölő-kacskás ritmus a figyelmet birizgálja. Csak ne legyen sutba, avagy még el-kidugottabb helyre dobálás a firkám része :o))))))))))))) Az Olvasó terelése szememben az elbeszélő (a lényeg mellett) verselést idézi fel, ami számomra más világ. Laci
Kedves Laci!
Versedet olvasván olyan érzés kerített hatalmába, ami azt sugallja, hogy a múltban Téged valami nagy igazságtalanság ért. Szóképeid, és hasonlataid nem terelik, hanem szabad szárnyalásra ösztönzik a fantáziámat.
Versed formájával kell még barátkoznom, de a stílusod hozzám szól.
Barátsággal!
Péter