Éji nyugalom


Éji nyugalom

Ezen a sötét csillagfényes langyos nyári éjszakán,
Csak a távoli vén Hold sápadt fénye világít mélán.
A tücskök éji zenéje száll vígan a hűs szellővel szépen,
Mely meztelen testem simogatja kicsit borzongva éppen.
Néhány kutya vadul ugatva csahol valahol a távolban,
Egymagam vagyok teljesen a gondolataimmal mostan.
A távoli csillagok fényei is oly haloványak ezen az éjjelen,
S elszállt a nappali meleggel minden nyomasztó félelem.
Minden oly csendes és hihetetlen nyugalommal van telítve,
Az egész világmindenség van a kérges markomba elhintve.
Olyan részegítően jó ez a végtelen mély és sötét nyugalom,
Rám telepedet csendje és ül rajtam, mint király a trónuson.
Bár nehéz életem minden perce ilyen nyugodt és jó lenne,
El is élnék még vagy százezer évig a mostani bőrömbe.

2007. július 27-28.

Deák László Sándor

“Éji nyugalom” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Mindenki!
    A nyugalom talán többet ér mint egy marék gyógyszer, ezt kellene sokkal többször átélnünk ahhoz, hogy csodásan érezzük magunkat a bőrünkben. Kívánok mindenkinek szép és nyugodt életet. Üdv: Laci

  2. [i][color=#0066cc][u]Kedves Sándor ![/u]

    Átérezve ittam minden sorodat és a benned lévő mély gondolatokat.
    aki ennél szebben tud mondani verset, vagy mesét, az már szerintem nem is e földön él !
    Annyira nyugtatólag hatott az én háborgó szívemre is ez a végtelen nyugalom, hogy megfogadtam ezután én is ebben a versedben utazom !

    Nagy gyakorlat, mesteri szókincs, és a tehetség az – ami oly sokakban nincs !

    [b]Őszinte Barátsággal és Veled is lelki testvériségben, értékellek ![/b]

    Valószínű, hogy nem ismerd ezt a régi szép slágert, amit valaha Toldy Mária énekelt !
    Most szövegét ide átmásoltam Neked !

    [u][quote]*Más ez a szerelem[/u]

    Mennyi kaland, mennyi szerelem,
    Végtelen messze jár, nyoma sincs szívemen.
    Hát volt, aki volt, ami volt régen tovaszállt,
    Jött egy új, szótlanul szívébe zárt.
    Más ez a szerelem, más ez az ölelés,
    Nem kell több idegen, kit elsodor a feledés
    És hogyha mosolyog,
    Fényt kap a színtelen, megkopott életem
    És már itt a pont, hol célhoz ér az utazó,
    Nem vonz, ami új, nincs annál jobb, ami jó.
    Jó ez a szerelem, jó ez a bizalom,
    Jó ez a csók, ez a csoda, ez a nyugalom.

    Szöveg: ebben a nyugtalan völgyben, ami a világ
    a szívem vad rohanás közben rád talált
    és a hirtelen lett csendben megtalálta önmagát.

    Más ez a szerelem, más ez az ölelés,
    Nem kell több idegen, kit elsodor a feledés
    És hogyha mosolyog,
    Fényt kap a színtelen, megkopott életem
    És már itt a pont, hol célhoz ér az utazó,
    Nem vonz, ami új, nincs annál jobb, mint ami jó.
    Jó ez a szerelem, jó ez a bizalom,…*[/quote]

    – keni -[/color][/i]

  3. Bár elmélázhatnánk egy egész életen át! Biztosan több nyugalmunk lenne mint a mai rohanó világban.Nyugalmat árasztó ,éji versedhez szeretettel gratula.
    Meli 🙂

Szólj hozzá!