Gondolathordozó
És újra a hegygerincen kaptatok,
emberlélek gyűjtő vagyok
hátamon a zsákom.
Húzom, magammal együtt felfelé,
lépéseim lemorzsolják a vissza ösvényt.
Napkeltét érnék, ha nem félnék
a suttogásoktól,
mert minden megértett szó
a kétségek kútjába csurran,
amit magamnak fúrtam.
Halványat akartam pihenni,
de órák óta csak egy helyben vagyok.
Engedelmességet kérek az égtől,
mely a félgömbnyinek teljességével
dől felém,
engedelmet a továbblépésre.
Fojtson rám hűvöséből,
hogy magamhoz térjek.
Egy körömszakadtig makacsult serpa
az elképzelhetetlen mezsgyéire hajt,
áthajolok hol nem is lehet
láthatatlan korlátok
fölött kiborítom a
kacatokat.
A kitisztulóban látszanak
a csúcsok, mindegyikén megannyi őrző,
egymásra tükröződő,
várja az egy ösvényt járó
megkeményedetteket.
2012-02-28.
Kordics Orsolya
Kedves Orsolya!
Sok gondolathoz, sok serpa segítsége kell ha meg akarjuk hódítani a csúcsokat.
Viszont, tényleg jó néha letenni a 'csomagokat!
Gratulálok!
Péter
Kedves Mindenki, aki olvasott! Örülök neki és, amit írtatok, annak még inkább 🙂 terhet vinni nem könnyű "kukásítani" végképp nehéz…azt gondolom sokan vannak így.. olyanokét viszik, ami nem biztos,hogy az övék…nade mindig vannak " őrzők" akik várják az újabb ledobni vágyókat 😀
Kedves Orsi!!!
Egyszer mindenki megszabadul a terhétől, de hogy az mikor jön el azt ember nem tudja.
Szorítok neked, hogy te ezen a túrádon megkönnyebbülj.
Tartalmas vers.
Szeretettel:Rozálka
[i][color=#009900][u]Kedves Orsolya ![/u]
Versedből az tűnik ki számomra, hogy nem csak testi mivoltodat hurcolod nehézkesen a csúcs felé, hanem magaddal viszed a lelked összes terhét!
Bár célod az, hogy a csúcson mindent ledobj és tiszta szívvel térj vissza, ahonnan elindultál.
Szép kis menetelés a bűntudat alól, igaz vezeklés…
Remélem a vélt reményben, megtalálod majdani megtisztult nyugalmadat !
[u]Szeretettel ![/u]
– keni -[/color][/i]