Egy vagyok a sok közül,
Ki a szunnyadó reményeit halomra veti
miközben megnyitja a csönd kicsi sufniját.
Kinek lelkét láthatatlan aggódás hatja át.
Aki rozsdás napjait pórázon vezetgeti
és kopasz papírlapra kormos panaszokat fest
Még lelkében is megmártózik az est.
Egy vagyok a sok közül
ki az elbújt bizalmat nem leli
Ki nem akar teljesedni, nem akar kiválni,
Fél a jövőjétől, mert ellensége a BÁRMI.
És nem akar semmit felejteni.
Kiben bánat és bosszú végérvényesen egy
Ki a végrehajtó idővel egy végtelenbe megy.
Egy vagyok a sok közül,
Kiben együtt a bánat, a derű és a jó,
Ki a múlt romjai közt néha még reméli,
Hogy ÉLNI egyszer majd megéri,
ha a bűvös rejtélyt megoldja a szó.
Kinek egész vagyona béna lelkiismerete,
és ez az egyetlen egy, foltozott élete.
Jártó Róza
Kedves Rita!
Ez az első verseim egyike. Ritkán jött az ihlet, hisz én nem poéta vagyok. (vagy igen? vagy nem? vagy kitudja?) Épp itt ezen az oldalon hűltem el egyik NAGY mondásán aki elmondotta, hogy ő bizony naponta akár 7 verset is megír… . Én sosem írom a verseim. Jön az érzés a gondolat amit pappira vetek és aztán megbeszéljük az alkotó és üzlettársammal. A megbeszélgetés sosem a tartalomra, a formára vonatkozik, minden esetben a miértre…..
(l)
Sok szeretettel: Jártó Róza /mami/
Kedves Andrea!
Jó a meglátásod. Első versemet 2012 márciusában írtam. Ez a "vers" úgy készült, hogy mint meghívott jelen voltam Orosházán az Amadeus -esten, ahol beszélgettek velem és ott kérték, hogy mondjak valamit, hogy miért is írok, vagy valami ilyesmit. Akkor mondottam el ezt. A mentorom Károlyi Fülöp Béla író, költő, műfordító elhozta a hanganyagot, hogy ez egy vers és nem is akármilyen és ugyan írjam már versformába. Na ! Itt azért gondba voltam, hisz én a kis pénzügyes honnan is tudnám, hogy milyen egy versforma. De aztán ez jött ki belőle. Még aznap megjelent az A hónap Orosházi időszaki kulturális magazinban. Pár napra rá egy oklevél kíséretében beválasztottak az Orosházi Alkotók közösségébe. Habár sosem lettem poéta, mert a próza mindig is közelebb állt hozzám, innentől alkotok rendszeresen, köszönve ennek a versnek.
Andreám! Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel: Jártó Róza /mami/
[center]"Hogy ÉLNI egyszer majd megéri,"
"Kinek egész vagyona béna lelkiismerete, "
Lehet, hogy nem most írtad, de időtálló remek gondolatok.
Gratulálok.[/center]
Ildikóm!
Egy bemutatkozást kért tőlem Károlyi Fülöp Béla a mentorom és én megírtam. Természetesen ömlesztve, prózaként. Ő meg mellém ült és ebbe a formába rendezte, Semmit nem tett hozzá, semmit nem vett el. Mint mondotta merjek verselni ha a lelkem azt akar, ne fogjam vissza magam.
Azóta ha jön a kényszer az írásra akkor írok… .
Köszönöm kedves véleményed. Ölellek: /mami/
Kedves mami!
Úgy érzem, sok közös van bennünk, életkorunkból adódóan is.
Versed üzeni, nem volt könnyű életed. Kívánom legyen lelked gyógyírja, a szépség, az írás!
Szeretettel gratulálok! Számomra kiváltál a sok közül!
Üdvözlettel: Ildikó:)
Kedves Dorina39!
Zelgittám!
Drága Kovácsné Rózám!
Nagyon köszönöm az olvasást és a véleményeket!
Szeretettel: Jártó Róza /mami/
Nagyon meghatott és megszólított a versed, többször is elolvastam…Máskor is benézek ide…
Üdvözlettel
Brigitta
Kedves Gabi!
Köszönöm kedves soraid. Figyelmedbe ajánlom a Jelek című versemet, amit előző csütörtökre küldtem. Remélem az is elnyeri tetszésedet.
Szeretettel: Róza
Kedves Róza!
Nem is tudom olvastam-e Tőled verset, mert most is egy ideig összekevertelek Rózsikával a név hasonlóság miatt. Aztán a stílusbeli különbségből jöttem rá hogy Te vagy!
Nagyon tetszett a versed, remélem máskor is olvashatok Tőled, szeretettel
Gabi
Kedves Róza
Nagyon szép vers. A remény és a reménytelenség gyönyörűen ötvöződik a valós bizonytalansággá. Ahogy leírtad, sokunk napjait tükrözi. szeretettel gratulál Tóni
Kedves Róza, emberi érzelmek, ami örök, és az elkeseredés hangja nagyon szép verssé kerekedett.
Szeretettel gratulálok: Radmila