Itt az édes tavasz

Lassan kividul újra a zord téli mély álmából ébredő természet,
Lassan nyújtózik, csipás szemét megtörli, s ásít egy merészet.
Nincs már a télnek ennek a pihentető vénnek jeges hideg ereje,
Kénytelen most visszavonulni, mert űzi a tavasz erős serege.
Vidáman újra éled az, ami ősszel kénytelen pihenőre tért,
A jó idő, a gyilkos télre ismét megsemmisítő csapást mért.

Kivirított a kiskert rejtett zugában a hófehér virágú hóvirág,
Bimbóznak a tavaszi virágok és rügyezik minden mostanság.
Megállíthatatlanul halad előre a kérlelhetetlen tündér, az idő,
Napra napok, évre évek jönnek így következik el mindég a jövő.
Ami tegnap még a képzeletbeli holnap volt az mostanra a ma lett,
Az a gondolat, ami akkor álom volt, mára már visítva megszületett.

Olyan boldogító és szívet melengető látvány a fényes napsütés,
Mindent új színnel tölt meg és megújít, ez a télnek halálos ütés.
Nemrégen még vágy volt ez a csodálatos és leírhatatlan látvány,
Most végre élvezhetjük nélkülözhetetlen kincseit s ez nem hátrány.
El nem múló csodálattal sétálgatok kicsiny most ébredő kertemben,
És ez a tavaszi látvány új reményt ébreszt bizakodó szívemben.

2009. március 29-31.

Deák László Sándor