Két zászló

Összes megtekintés: 1,035 


Két zászló

Egyik kezemben a piros, fehér, zöld,
a másikban piros, kék, fehér lebeg.
Egyiknek százötven évig ült nyakán
a török,
másik ötszáz évig a járom alatt nyögött.
Piros vér csöpög mindkettőről
harci zajjal, sok-sok bajjal fújja
a szél,
mégis ott a remény.
Az egyik
a kék eget tartja
fejünk felett,
a másik
zöld színével biztosítja
minden jó léptünket.
Kezemben két zászló lebeg,
mindkettőt az égig emelem.

Radmila Markovic

“Két zászló” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Veronika, szép elismerésed köszönöm.
    Bármikor elolvasom hozzászólásod, mindig az anyámat juttatod eszembe, akit nagyon korán elvesztettem.
    Szeretettel: Radmila

  2. Kedves Radmila!

    Kis hányatottság, harci zaj, történelem jellemzi versed, de ott lapul valahol a remény…
    Nagyon szép bölcs versedhez gratulálok!

    Szeretettel
    Ida

  3. Kedves Radmila
    Ez aztán igazán a TE versed. Igazán szépen ajándékoztad meg az ünnepet, magad, és bennünket.
    szeretettel gratulál Tóni

Szólj hozzá!