Engedjétek elmenni

Összes megtekintés: 1,545 

Engedjétek elmenni

Hosszú folyosó
sok a fehér köpeny,
előttük, utánuk
hallgat a csend,
fülhártyám hasítja
régmúlt idők
sirató asszonyai
jajainak
ugyanazt ismétlő
monoton dala.
Hallgassatok
fekete károgó
hollók,
engedjétek
a fény felé
mindazokat,
akik mozdulatlanok.

Radmila Markovic

“Engedjétek elmenni” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Radmila!

    Főleg akkor nagyon szomorú egy ilyen esemény, amikor fiatalok (gyermekek) halnak meg értelmetlenül, akik előtt még ott volt az élet!
    Aki meg már nagyon-nagyon idős és főleg menthetetlen beteg, annak megváltás a halál és néha felszabadító az érzés, hogy nem kelll már tovább szenvednie.

    Versedet szeretettel olvastam: Zsuzsa
    🙂

  2. Drága Rozálka, nagyon sajnálom, hogy fájdalmas sebeket hasítottam szíveden. Nem volt szándékomban. Bocsáss meg.
    Ha tudom, soha sem teszem fel ide ezt a versem.
    Szeretettel ölellek, és így távolból, virtuálisan törölgetem, gyógyítgatom sebeidet.Szeretettel: Radmila

  3. Kedves Radmila!!

    Már a címnél elakadt a lélegzetem.
    2002. nov.24.-én ezeket a szavakat "ordítottam a Rókus Kórház
    udvarán….megríkattál , de nagyon.
    Apukám másnap meghalt.
    Szép….
    Szeretettel:Rozálka

  4. Kedves Radmila!

    Ahogy olvastam a versed, azonnal egy kép jött a szemem elé..egy hordágyon fehér lepellel letakart embert tolnak egy hosszú-hosszú folyosón.. egy nagy fény felé..
    váóóó
    csuda vers ez.

    puszillak. gábor

  5. Drága Radmilám, nem kellemes látni, átélni…
    azonban igazad van, amikor azt mondod "engedjétek a fény felé"…
    Szép vers, komoly tartalommal. Gratulálok szeretettel!
    Ida

  6. Drága Meli,
    olyan helyen voltam, ahol majdnem minden nap süvítve tolták a halottakat télvíz idején a fürdőszobába, ahol az ablakok tárva nyitva voltak, és csak egy idő után kerültek a hullaházba.
    Ezért ilyen a versem
    Szeretettel és köszönettel: Radmila

Szólj hozzá!