A szív tavaszi zsongása

A szív tavaszi zsongása

A szerelem olyan,
mint a parázs,
vagy a tűz.
Megperzsel,
benne égsz,
ha csak a közelébe érsz.

Egyszerre taszít és vonz,
megfoghatatlan érzés.

Tavaszi széllel,
mely szertelen,
Mindhiába kergetem.
Meglelem?
Vagy rájövök,
Szívem egy rejtelem.

Jártó Róza

“A szív tavaszi zsongása” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Köszönöm az olvasást!

    Kellemes és békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok!

    Szeretettel: Róza (f)

  2. Kedves Róza! Rengeteg szép dolgod van fenn, most a Szív tavaszi zsongását olvastam. Szép és igaz. Gratulálok!

  3. Ildikóm!

    Ez a versem is úgy született, hogy először egy érzés, aztán ez a pár sor és utána megírtam a Pillangó a Szerelem és az Idő c. prózámat amiből színmű is íródott és nagyon szép kritikát kaptam rá a Békéscsabai Jókai Színháztól. Természetesen írásban.

    Szeretettel: /mami/

  4. Kedves mami!
    Szépen írsz a szerelemről, a talányról.
    Szeretettel: Ildikó:)

  5. Kedves Róza
    Művészi játszadozásod a szavakkal maga a tavasz üdesége. Naná hogy megleled. szeretettel gratulál Tóni

  6. Kedves Rózsika!

    Ilyen csodás tavaszi napsütésben, más nem is lehet az ember, csak szerelmes.
    Köszönöm kedves soraidat.

    Szeretettel: Jártó Róza

  7. Kedves Radmila!

    A versem könnyed mint a tavaszi szellő! Köszönöm, hogy olvastad.

    Szeretettel: Jártó Róza

Szólj hozzá!