Megtépázva

Megosztás Nyomtatás 1045 megtekintés 14 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:
MEGTÉPÁZVA

Csendes patak
lágy dallama,
A természet síró hangja.
Habos vizén
halott levél,
utazik a sírja felé.
Megtépázott fa levelek.
Ők már holtan nem könnyeznek.
Kísérője
fának ága,
töredezve megtépázva.
Most a patak utaztatja.
“Halottas – kocsi” lett a rangja.
Végső nyughelyére viszi.
Egy szál virág nem díszíti.
Élt a levél,
de fújt a szél.
Haragjától mindenki fél.
Rendet rakott.
Elballagott.
Egy halott világot itt hagyott.
Dermesztő rend,
rémisztő csend,
Ember az “eszed” már ne fend!
Madár dalolt.
Rég hangja szólt.
Már csak a múlt az mi itt volt.

2012. 02.

Nagy Rozália

“Megtépázva” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rozálka!

    Nagyon szép versedhez én is szívből gratulálok.
    Egy halott falevélen keresztül vezetted le az elmúlás folyamatát.
    Örömmel olvastam!

    Szeretettel: Zsuzsa
    🙂

  4. Kedves Veronika és Radmila!

    Köszönöm , hogy olvastátok versemet.

    Sok szeretetem:Rozálka

  8. Kedves Krisztike!!!

    Örülök, hogy meglátogattál.

    Köszönettel és szeretettel:Rozálka

  9. Kedves Melinda!

    Köszönöm hozzám írott kedves szavakat.

    Szerető üdv:Rozálka

  10. Kedves Rozálka!

    Gratulálok a versedhez, nagyon tetszett főleg az eleje.:):P
    Szép!
    Üdvözöl: Krisztina

  11. Drága Idácskám!!

    Köszönöm minden egyes szavad…
    Puszi:Rozálka

  12. Kedves Rozálka!

    Nagyon magával ragadó a versed. Ott voltam a patak vizén… éreztem az elmúlást… szomorú, lehangoló, de ez a természet rendje. Nagyon telibe talált a versed!

    Gratulálok szeretettel!
    Ida

  13. Kedves Gabi!!!

    Nagyon szépen köszönöm kedves, jól eső szavaidat.

    puszi:Rozálka

  14. Kedves Rozálka!

    Az élet rendjéről szóló versed szomorkás ugyan de teljesen magával ragadott!

    Szeretettel gratulálok,

    Gabi

Szólj hozzá!