Páratlan

Páratlan ez a szerelem, egyedinek is látszik,
bolond, ki nem látja, a sors velünk nem játszik.

Valóban létezik a közös varázspálca, suhintunk majd vele,
lelkünk örökre megnyílt, és égi energiákkal van tele.

Naponta mondok köszönetet, hogy Téged megkaptalak,
egy felhők feletti kéz csak intett, és én rögtön akartalak!

Akartam az életet, gyönyört, kéjt és boldogságot,
lényedben találtam meg végre, a csodás mennyországot.

Rossz helyen kerestem egész életemben, Te egy csillagon ültél,
megláttad Te is az egyetlen, igaz fényt, s a boldogság hálójába kerültél.

Gyenge-erős a háló, de, ne akarj többé szabadulni!
Feltártam neked egy másik világot, gyere oda, jól elbújni!
VÁRLAK…

Lényem minden sóhajtása, ima, könyörgés hozzád,
ahol éppen narancs a Nap, én ott várok Rád!

Veszprémi Gábor