Gyere haza

Gyere haza

zihál a csend,
sikít, vacog a fáj,
nem voltál

száradt csepp
könnysója
marja udvarát,
pléhkeresztemen,
színtelen lánggal

csak te lásd

világhoz vezekelek,
szenvedlek

nem vagy,
roppan a hang
és rongyos a szó

imát, fohászt
nincstelenné zihál
a hosszú csend

(2007.)

Székács László

“Gyere haza” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Laci!

    Bárkiről is szól, jól megragadtad a hangulatot és jól "megfirkáltad"!!!

    Szeretettel Gabi

  2. Edit, kösz szépen. Egy régi tematikus pályázatra íródott. Remélem, azóta már sok-sok olvasója akadt a netes irodalmi lapokon. Most a szekacs.webnode.hu lapon is "gyűjtöget" olvasókat.
    üdv. Laci

  3. Radmila, kösz :o)) Én nem saját "napló"-mat írom. Azaz írásaim nem saját életem tükrei. Elég jól (azt hiszem) sikerül a mesélőmbe, szereplőmbe, előadómba belebújnom. Az ő sorsa(-uk), eseményeik, véleményük, ill. az ő szemével(-ükkel) igyekszem a világot, társadalmat, stb. értékelni, láttatni. Isten mentsen ki(-fel)terülnöm, az internet pletykavilágába(-ra) a celebek és utánzóik, unatkozók rakásaira. Tehát nem rólam szólnak a firkák. Döntően a külvilág leszüremlései. kösz a hsz-t. Laci

  4. Kedves Laci, magányod egyéni formába öltve.
    Szeretettel gratulálok: Radmila

  5. Meli, köszönöm a meglátásodat, megérzésedet :o))
    A magány üteme. Üstdobnyi verés.
    Laci

  6. Rozálka, kösz :o) Megélés. Az ihlet valóban azt eredményezi, hogy a tollhegynyi gondolat első pillanatnyi percegése már bele is rántja az írót a "mélybe", hadd ússzon, ha kérte :o)))) Laci

  7. Kedves Laci!

    A fájdalmas egyedüllét, a hiány kiállt versedből.
    Ezt a versedet is nagyon erőteljesen megéled.

    Szeretettel,üdv:Rozálka

Szólj hozzá!