József Attilára emlékezve

Összes megtekintés: 478 

József Attilára emlékezve

Harminckét éves korában
eldobta az életet magától.
Míg élt, gond és bánat gyötörte,
fiatal testét a mozdony összetörte,
de lelke halhatatlan, tükre velünk maradt örökre.
A külváros költője volt,
nemcsak szemlélte, élte a nyomort.
Mint a proletárok, bérkaszárnyában lakott,
penészes falú szobákban álmodott..
Lehet, hogy testét csípték a bolhák,
már gyerekként nélkülözte apját,
de imádta szegény, beteg mosónő anyját.
A Duna partján ülve nézte,
hogy úszik el a dinnyehéj, miközben
nemzete sorsán töprengve hallgatta,
hogyan fecseg a felszín,
de tudta, hogy lázadón hallgat a mély…
Amikor a külvárosi utcán éjjel hazafelé ballagott,
lelkében tapsikoltak a jázminok..
Vele okádtak a hajón az Újvilágba kitántorgó magyarok.
Tudta, hirdette nemzetének, hogy sokszínűek vagyunk,
hogy a múltat , – bár békévé oldja az emlékezés –
be kell magunknak vallanunk.
Ajkán csörömpölt a szó, nem üres fecsegés,
de “kecsesen okos csevegés”,:
Rendezni végre közös dolgainkat,-
ez a mi munkánk, és nem is kevés… –
Mint a világ varázsainak mérnöke
tudatosan a jövőbe látott,
Nehezen viselte a magányosságot,
a “Semmi ágán ült szíve” ,
körülragyogták a csillagok,
de Szárszón a vonat rádübörgött,
és szíve – mely a szegény emberekért dobogott –
harminckét éves korában utolsót ütött.
Fogadalmát megtartotta,
egész népét tanította – nem középiskolás fokon –
így ígérte Születésnapomra című verse.
Életművével kiérdemelte…
hogy az utókor megünnepelje:
születése napját a magyar költészet
napjának nevezte – minden évben
ez a nap rá emlékeztet… minket,
versszerető embereket.

Tóth Sarolta

“József Attilára emlékezve” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Drága Sarolta! A kedvenc költőmről írtál, igazi, őszinte, tiszteletteljes szavakkal. Köszönet érte! (f)

  2. "Az ember végül
    homokos, szomorú,
    vizes síkra ér,
    szétnéz merengve,
    okos fejével biccent,
    nem remél.

    Így próbálok én is
    csalás nélkül
    szétnézni könnyedén,
    ezüstös fejszesuhanás
    játszik a nyárfa levelén…"

    ez lehetne akár az én ars poeticám
    üdv. mamuszka /75/

  3. Kedves keni!
    —————
    Nekem is kedvencem, ezért ismerem és idézni tudom legnagyobb, legszebb verseit – örülök, hogy társam vagy ebben. Köszönöm, hogy a költő születésnapján velem ünnepelsz

    szeretettel -Sarolta

  4. [i][color=#6600ff][u]Kedves Sarolta ![/u]

    Nagyon szép megemlékezésben részesítetted második kedvenc költőm életútját, és idézted sorba szemelvényeit versedbe szőve arany-mondásait.

    [quote]*A én szívem sokat csatangolt,
    de most már okul és tanul,
    aki halandó, csak halandót szerethet – halhatatlanul *[/quote]

    [quote]*Szép a tavasz és szép a nyár is,
    de még szebb az ősz és legszebb a tél,
    Annak ki tűzhelyet, családot,
    már végképp csak másnak remél !*[/quote]

    Köszönet a költő nevében is emlékező versedért !

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/i]

Szólj hozzá!