Az Idő rabságában

Összes megtekintés: 602 

Az Idő rabságában

Az idő nem mozog, és nem fogy el,
ő nem törődik semmivel.
Mi mozgunk benne, tagoljuk,
de nem az időt, magunkat fogyasztjuk.
Folyton szidjuk, mintha élne,
ha örömünknek gyorsan vége…
pedig nem ő lopja el,
hisz nem törődik semmivel…
Ha fáradunk és szenvedünk,
az idő túl hosszú nekünk,
pedig nem ő húzza el,
hisz nem törődik semmivel.
Néha szeretnénk megállítani, mint az órát,
máskor előre rúgnánk, mint egy labdát,
de ő nem hallgat ránk, nem felel,
mert nem törődik semmivel.
Minden létezőnek van saját ideje,
látszólag rendelkezhet vele,
de semmit sem tehet ellene,
akinek letelt az ideje.
Az idő együtt él a térrel,
soha nem válnak ők széjjel,
együtt adják a négy dimenziót,
a létezőknek alapot, kort, helyet, panziót,
fizetjük a lakbért valamennyien mi, a lakók.
Horatius, a költő arra biztatott,
éljünk az idővel, élvezzük a napot!
Minden órának van szép virága,
leszakítani – ez lesz örömünk ára.
Nem tartozunk ezért köszönettel,
az Idő közömbös és végtelen,
nem törődik ő senkivel.
Az Idő rabságában

Tóth Sarolta/mamuszka/

“Az Idő rabságában” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Draga Mamuszka,

    Köszönöm hogy elolvashattam gyönyörű versed.
    Néha versenyt futunk az idővel…
    Néha meg a nyakunkon ül…

    Szeretettel gratulalok,
    Bernadett(l)

  2. Kedves Sarolta
    Az idő olyan tényező, hogy ha múlatni akarnánk, az istennek sem telik. Bezzeg ha megállítanánk, csak úgy repül. Tényleg rabjai vagyunk. Nagyon szépen vitted sorokba gondolataidat. szeretettel gratulál Tóni

  3. Kedves Sarolta!!!

    Milyen igazán elgondolkodtató verset írtál arról a fránya időről.
    Nekem nagyon tetszett.
    Szeretettel:Rozálka

  4. [center][color=#993366][u]Kedves Sarolta ![/u]

    Valóban az idő az szabad és ide-oda szalad, de valóban nem törődik semmivel és senkivel, pedig fejünkre ősz hajszálat ő tesz, arcunkra ráncokat ő vasal, ő től leszünk idősebbek, egyre gyengébbek, de sorsunk ez és nem is az idő. Azután majd csak egyszer eljő….

    [u]Sok sok Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color][/center]

  5. Kedves Sarolta!

    Igen, az idő rabságában vagyunk. Kibújni talán úgy tudunk, ha megpróbálunk csak a mostban élni. Sokan a múltat görgetik maguk előtt, mások a a még meg nem történtek miatt teszik fájdalmassá a mát. A holnap a ma alapköveire épül. Nemcsak a ma lehetősége alakítja a pillanatnyi életminőségünket, hanem minden eddig megélt pillanat.

    Szerzeményed ezt nagyon szépen bemutatja.

    Gondolatébresztő versedhez, szeretettel gratulálok,
    Gabi

Szólj hozzá!