Kézfogás Együttes találkozóján

Ünnepelni jöttünk össze,
Megkérdezték: „hát te, jössz-e?
Gondolkoztam, s úgy döntöttem,
Kis búcsúra, visszajöttem!

Egy évtized, de szép is volt,
Évünk száma, kevesebb volt!
Egy színpadon tündököltünk,
Sikerekben, bővelkedtünk.
.
Egymásnak partnere voltunk,
Szólistaként is dolgoztunk,
Közösségünk összetartott,
Örömmel szórakoztatott.

Dallam szárnyán álmodoztunk,
A tapsokat, megháláltuk,
De hisz Nektek, ez a jelen!
Ami elmúlt, emlék, nekem!

Időnk: kitörölhetetlen,
Történet: feledhetetlen,
Visszük, életeken által,
Egymáshoz kapcsolódással.

Csodás zenék, tánc és ének,
A közönség, beleréved.
Hintettük a vidámságot,
Erőt adó, boldogságot.

Az én utam, kissé eltért,
Itt tanyáztam, menedékért,
Mindenkinek van egy Sorsa,
Arra vezet saját útja.

Kívánok, sok vidám napot,
Boldogító, forró tapsot,
Áldott legyen életetek,
És minden, fellépésetek!

Köszönöm, hogy itt lehetek,
Hogy Veletek ünnepelek,
Más utakon megyünk tovább,
Búcsúzom hát: Viszlát! Viszlát!

Végül, aki ezt vezeti,
Váradi Editnek köszöni!
Így működik a Kézfogás,
Ne engedjétek el, egymást!
–

Aztán, ha majd lemegy a Nap,
Testünk, szellemi külsőt kap,
Repülünk, egy más világba,
Egy újabb viszontlátásra.

Szállunk, bolygók útjaikon,
Színes, örök, színpadokon,
Onnan kacsintunk a Földre,
A miutánunk, jövőkre!

Utóirat:

Nem akartam én búcsúzni,
Legfőképpen, siránkozni!
Felolvasni alig tudtam!
Könnycseppeket potyogtattam!

Aztán haza! Útra keltem,
Metrón ülve is könnyeztem,
De nehéz, a búcsúzkodás!
Nem látjuk mi, többet egymást!

Budapest, 2012. április 17.

Farkas Viola