Tudnod kell, mennyire…

Összes megtekintés: 1,000 

Tudnod kell, mennyire…

Ha tudnád, mennyire szeretlek,
Szemedben titokban könny remegne,
De ismerve Téged lehet, hogy kínodban,
Ajkad csak gúnyos szavakkal illetne.

Együtt jöttünk erre a világra,
Mert vigyázni akartunk egymásra.
Itt vagy karnyújtásnyira tőlem,
De magányod elszigeteltségében.

Ha tudnád, mennyire szeretlek,
Éreznéd, lélekben mindig ott vagyok melletted.
Büszke vagyok Rád, ha rosszat is teszel,
A legértékesebb dolog nekem, mindig Te leszel.

Míg nem jössz haza, szememre nem jön álom,
S mikor megérkezel,
Megkönnyebbülve az Eget áldom.
Figyelem szuszogásod, őrzöm álmod,
És, ha hallom riadt sikoltásod…

Fehér fénnyel veszlek körbe,
Magamhoz így ölellek,
Gondolatban súgom: biztonságban vagy,
Aludj csak nyugodtan.

Ha tudnád, mennyire szeretlek,
Sejtenéd, hogy Istent megkértem,
Most az egyszer tegyen kivételt,
S Boldogságodért cserébe,
Minden fájdalmadat én hadd cipeljem.

Megtenném szívesen,
És örömmel nyelném könnyeim,
Miközben elviselném minden egykori,
S majdani sérelmeid.

Csak ne kelljen érezned ilyen kínt.

Ha tudnád, mennyire szeretlek,
Érezted volna,
Hogy szívem mindannyiszor megrepedt,
Ahányszor Téged bántottak,
De nem segíthettem, csak némán álltam.

Bocsásd meg kérlek gyávaságom,
Hogy nem álltam ki Érted bátran,
Mindkét arcomat odatartva, kiáltva,
Inkább engem, Őt ne bántsátok!

Megváltanálak, ha tehetném,
S a bánatot nem is ismernéd,
De nem ezért születtünk egyszerre Te meg én,
Tanulni jöttünk ide. Ugyanazokért a leckékért.

Ha átvehetnék minden rosszat, mit eddig megéltél,
Földi küldetésed, már nem lenne teljes egész,
Így hát nem tehetek Érted egyebet, mint tiszta szívvel szeretlek .
S, ha ez nem elég,
Megbukom, és egy másik életben újra Veled leszek testvérként.

Atma

“Tudnod kell, mennyire…” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Gyönyörű! Nem ismerek jó szavakat, hogy kifejezzem, csak köszönöm az érzést, az emlékeztetést 🙂

    Üdv,
    Lenny

  2. Drága Radmila!
    Hálásan köszönöm! Örülök, hogy érthető, amit ki akartam fejezni az utolsó 2 versszakkal!

  3. Kedves Icu és Ronika!
    Nagyon jól esik, hogy megdicsértétek az írásomat. Bátorítást ad! KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Amúgy, szerintem mindenki érez így, LEGALÁBB egy szerette iránt!
    Úgyhogy, kívánom érezzétek és tudjátok, hogy Titeket is szeret minimum egy ember így!
    Üdv: Else

  4. Kedves Else
    Szomorú versed olvasása olvasása megrendítő mély élmény. Süt belőle hogy nem kitalált mint pl az én meséim, – te vagy az alanya. Kívánom, hogy forduljanak a dolgok, és szeretettel gratulálok soraidhoz Tóni

  5. Kedves Gabriella és Keni!
    Köszönöm, hogy elmondtátok gondolataitokat a versemmel kapcsolatban!
    Minden úgy van, ahogy leírtam, de nyugalom, Ő is szeret engem, és valószínűleg sokkal jobban, mint ahogy azt én ésszel felfogom! :)))

    With lot of love: Else

  6. [color=#0000cc][u]Drága Else ![/u]

    Ez a versed gyönyörű példája az önzetlen szeretetnek, és a másokért tett önfeláldozásnak.
    Olyan egyoldalú, de mégis annyira odaadó féltés, melyet csak egy ember ismerhet, ilyen közelségben, amiben benne van egy szoros közelség a testvérség…

    Versed nagyon őszinte, és gyönyörű hitvallás is egyben valakid mellett, aki talán már nem tudja azt se értékelni, hogy mennyire szereted.. Szomorú…

    [u]Szeretettel ![/u]

    – keni -[/color]

  7. Kedves Else!

    Megható ez a szeretet, és ha nem is tudja biztosan érzi. Egy ilyen vers után lehetetlen hogy ne menjen át a gondolat!

    Szeretettel, Gabi

  8. Kedves Róza, Katalinka !
    Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, s hogy hozzászóltatok!( Amúgy nem tudja, hogy ennyire szeretem….) Még egyszer köszönöm!!!

  9. Kedves Else!Szép -nehéz a versed….Mennyien vennénk le minden terhet a szereteteink válláról???De mint írod karmánk(sorsunk)át nem írhatjuk.Gratulálok…Róza

Szólj hozzá!