A hold és a tó

Összes megtekintés: 1,133 

A hold és a tó

A hold gyémánt csókot
lehelt lágyan a tó vizére
bár ajka szerelme
hűs ajkát el soha nem érte.
Irigykedve hunyorogtak
távolból a csillagok
s némelyikük a víztükörre
félénk csókot lopott.
A hold feldühödött,
bánatában elsírta magát,
s a hajnal a világra
színarany könnyeket szitált.

Szála Gabriella

2012. január 31.

“A hold és a tó” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gabriella
    Csodásan hoztad el a hajnalt. Szerintem eleve hajnalban írtad az ablakban állva. Tökéletesen sikerült. szeretettel gratulál Tóni

  2. Kedves Gabi!
    Tehát így keletkezett a harmat… Gyönyörű a versed, a két utolsó sora igazán költői!
    Gratulálok szeretettel!
    Ida

  3. Gyönyörű képeket festettél és csodálatosak a hasonlataid Gabikám!
    Mi is milyen jót játszunk a természet képeivel ugye? Én is imádom!:P
    Szeretettel olvastalak most is:Zsike:P

  4. [color=#3300cc][u]Gabriellám ![/u]

    Olyan éteri messzeségekbe mész el a földre visszahozod a tó tükrében a csillagokat és a rájuk féltékeny holdat !
    Hogy csinálod, hogy verseid mindig ilyen lágyak, és pihekönnyű szárnyakon száll?

    [u]Szeretettel olvastalak és csodáltalak !
    [/u]

    [i]Szertettel ![/i]
    Ikerpárod – keni -[/color]

  5. Kedves Rózsika, Katalin, Viola, Icu!

    Nagyon köszönöm, a szép szavakat!

    Szeretettel Gabi

    Kedves Icu!

    De jó, hogy megint itt vagy! Alig hittem a szememnek! Isten hozott!!!!!!!!! G.

Szólj hozzá!