Nagyapámmal

Összes megtekintés: 1,222 

Nagyapámmal

Ma éjszaka álmomban esett, halkan suttogó,
csendesen mormoló, kora nyári eső.
Olyan, mint gyerekkoromban amikor
nagyapámmal egy poros úton talált a délidő.

Sütött a nap s mire észbe kaptunk az eső
cipőnkre port vert fel és futásra késztetett.
De az én lábam apró volt az övé meg
háborútól s évektől lett egyre erőtlenebb.

Összenéztünk és hangosan, vidáman
felnevettünk, vajon minek futni, mért is sietnénk?
Hisz bárhol is vagyunk, gondolatban az egész
világot bejárhatjuk, miénk a mindenség.

S egy fa alá húzódva mesélni kezdett,
háborúról, csillagokról az életről nekem,
s közben szépen vasalt, szakadt zsebkendőjével
tisztogatni kezdte két dolgos gyermekkezem.

Csodálkoztam hogy mennyire reszket, először
azt hittem hogy fázik de rájöttem csak öreg
s ő mintha látná gondolatom, odasúgta,
az öregség nem fáj, az csak szürke köpönyeg.

Levehetjük majd azt amikor Isten szólít és ő
egy új, gyémántfényű köpenyt ad miránk.
S odafentről vigyázhatjuk majd mindazokat
akikért eddig is minden este szólt imánk.

Szála Gabriella

2012. május 7.

“Nagyapámmal” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Drága Gabikám!

    Emlékeimben átsuhant nagypapa és nagyika is…
    Olyan csodálatos érzés fogott el versed olvasása közben, köszönöm Neked….
    Csodálatosan írsz.

    Szeretettel gratulálok: Icu

  2. Egyszerűen gyönyörű!
    Nagyon szépen fogalmaztad meg az érzést, hoztad a pillanatot. Mivel Nagyapámhoz különleges szereteterő kötött, duplán hatott rám a versed szépsége, mondhatni megsimogatta a lelkem is,és nagyon jólesett. Köszönöm Neked kedves Gabi.Szeretettel:Zsike:P

  3. Kedves Gabika!!! nagyon régi emléket ébresztettél újra bennem.Ő már rég elment,de most szinte hallom hangját látom munkában megfáradt kezét…köszönöm és gratulálok…Alexáné.

  4. [i][color=#6600cc][u]Drága Gabriella ![/u]

    Az én aranyos nagyapám is pont ilyen volt és mivel sokat együtt voltunk, nekem is mindig mesélt és fogtam a kezét.

    Öreg kéz volt ráncos, Ő maga vékony volt és egyenes, – én tőle tanultam meg mi az igazság és a becsület.

    Versed mely gyönyörű, most engem is nagyapára emlékeztetett !

    [u]Köszönöm ezt Neked ![/u]

    – keni -[/color][/i]

  5. Kedves Gabika!!

    Egy kincs volt a Nagypapád , ezért születhetett meg ez a szép versed.
    Egyszer a mi kezünk is reszketni fog..legalább is reméljük…

    Szeretettel:Rozálka

  6. Kedves Gabi!
    Igazán szép álmod lehetett, emlékeid szárnyán, amelyben megbújik az örök igazság. Kár, hogy én nem ismertem egyik nagyapámat sem.
    Szeretettel gratulálok: Viola :):P:)

Szólj hozzá!