Ha nem bírom már…

Ha nem bírom már az életnek kínjait,
Óhajtom éppen a temető halmait.
Testem beteges, – eltörpül fájdalma,
Lelkem sebzett, vérzik, oly mély a bánata.

Ha nem bírom már az életnek kínjait,
Testemmel élvezném a tenger habjait.
Kis-ded, ki próbál a vízen fent maradni,
Nem tudok úszni!.. csak vízbe fulladni.

Nem akarom tűrni tovább a kínokat,
Álmomban sem látni fekete pontokat.
Gyógyítanám testem, lelkem… ne vérezzen,
Csak szívemhez érjen valaki,.. s szeressen.

Lelkemnek sebei begyógyulhatnának,
Ha nem ülne szívemen a fekete bánat.
Azért imádkozom, jöjjön oly hurrikán,
Söpörjön ki mindent, „de” csillagos éjszakán.

2012. 03.

Zsámbék

Nagy Rozália