Az élet miértjei

Az élet miértjei

Vannak az életnek miértjei,
melyekre nagyon nehéz választ kapni.
Pedig oly egyszerű a felelet,
hiánycikk világunkban a szeretet.

Áldozata sok gyermek és öreg,
kik családi otthon melege helyett,
Árvaházba, Otthonba kerülnek,
életükből hiányzik a szeretet.

Idős Otthon lakóit elnézem,
mint ülnek tömegesen, egymás mellett.
Némán, a semmibe tekintenek,
mögöttük az élet, s meghalt remények.

Sokan közülük mozgásképesek,
gyermekeik, unokáik körében,
szívesen adnának szeretetet,
bölcs tudást, mit e világ, elveszteget.

Ha betéved oda egy idegen,
felcsillannak fénytelen tekintetek.
Áradnak mélyről jövő érzések,
mik érző szívekben, visszhangra lelnek.

Ifjú Lelkész, szavait idézem:
sokkal több az, amit Én Tőlük kapok,
mint amennyit cserébe adhatok.
Ezen szavakat, illet mély tisztelet.

Küldetés, szép, nemes cselekedet,
általa Isten elesetteket ment.
Világosságot gyújtva szívekben,
örök élet reménységét hirdetve.

Többet adni nem kell, nem is lehet,
nagyobb kincse nincs földön az embernek,
mint lelkében az Isteni béke.

Schvalm Rózsa

(2010-08-20)

“Az élet miértjei” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. [i][color=#990000][u]Kedves Rózsa ![/u]

    Ezt a verset is csak fájdalommal tudtam olvasni, mert tartalma számomra ijesztő.
    Ma már olvastam hasonló verset magányos gyerekekről, akiken szintén megdöbbent a szívem és a lelkem is fájt belé.
    Tudom, hogy a szeretet sok mindent pótolni tud, de egy meleg családi fészket és egy igazi jó szülőt – sohasem.

    [u]Köszönöm, hogy megírtad ezt a látott és átérzett 'élményeidet ! [/u]

    [u][b]Szeretettel ![/b][/u]

    – keni -[/color][/i]

  2. [i]Kedves Rózsika!
    Köszönöm. Jólesnek kedves szavaid. Ahogy megérintett a látvány úgy írtam le.
    Üdv. Szeretettel: Rózsa[/i]

  3. [i]Kedves Csaba!

    Köszönöm az őszinte véleményt, tanulni az őszinte szavakból lehet.

    Üdvözlettel: Rózsa[/i]

  4. Kedves Rózsa!
    A téma szívbemarkoló, de a megoldás borzasztóan gyenge. Ezek kínrímek, töredezett ritmussal és botladozó szóképekkel. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ez nem vers, csak szóhalmaz.
    Üdvözlettel: Csaba

  5. [i]Kedves Rózsika!

    Bizony nem lehet könnyű ilyen helyen dolgozni, de nagyon szép . Köszönöm kedves hozzászólásodat.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  6. [i]Kedves Icu!

    Reméljük, hogy nem halt ki, inkább ébredjen. Amit láttam azt írtam, köszönöm, hogy tetszik.

    Szeretettel: Rózsa[/i]

  7. Kedves Rózsa!!!bizony ez így igaz…én ott dolgoztam ,velük sírtam ,nevettem….De a szeretet amit a család adhatott volna azt nem tudtuk pótolni.Gratulálok…Alexáné

  8. Kedves Rózsa!

    Nem szeretném, AKAROM hinni, hogy nem halt ki a szeretet…
    Fájdalmasan szép sorokat írtál le, szívből gratulálok.

    Szeretettel: Bogár Icu

Szólj hozzá!