Fáradt vagyok
Szeretem-e az életet?
Igen! Nem tévedek.
Fáradtan hajtom le a fejem,
hisz már, elkopott az életem.
A gyermekeim, mikor a nyakam átkarolták,
az életemet bearanyozták.
Szerettem volna kikürtölni a világnak!
Nálam boldogabb embert, nem találnak.
Úgy érzem nem éltem hiába,
látom, ha ránézek e csodás családra!
Mikor a szemükbe nézek,
rögtön tudom: miért élek…
Végig nézhettem
ahogy felcseperednek.
Már gyönyörű, érett nők lettek,
és a csodás, unokákkal is megleptek.
Felnőttek már, ők is nagyok.
Igen, kicsit fáradt vagyok,
de mindent ugyanígy tennék,
mert nélkülük: elvesznék!
Az élet nehéz, bárhogy élem,
jó, hogy itt vannak nekem.
Nagy árat fizettem-e? Nem tudom.
De ha ők boldogok, az a legjobb napom.
Igen, kicsit fáradt vagyok,
gyorsan repülnek a napok,
de nagyon boldog vagyok,
mert velük, együtt kacaghatok.
Esténként elgondolkodom.
Az életnek, én tartozom!
Mindent megkaptam tőle, amit lehet,
Igen: szeretem az életet!
Drága Viola!
köszönöm kedves szavaidat!
(Örülök,hogy vissza igazoltál!)
Ölellek:Éva(f)
ÉVA DRÁGA!
Hát most megtaláltalak! Most üdvözöltelek a
Facebookon és olyan ismerős voltál. Régi ismerős.
A versed irigylésre-méltó és gyönyörű. Az enyém épp az ellenkezője!
Kívánom, hogy ez a kapcsolat mindig ilyen legyen. Isten áldjon meg Benneteket továbbra is.
Szeretettel: Viola (f)
Drága Ica!
Köszönöm,megtisztelő soraidat!
(l)
Köszönöm szépen Zsermen!:)
Gratulálok Évike a kedves családodhoz, akik annyi örömöt szereztek neked, hogy ilyen szép verset írtál róla.(l)
ölellek: Ica
Drága Icu!
Köszönöm a véleményedet,egy kicsit mindenhol göröngyösek az utak,de talán így a jó!
Ölellek:Éva(l)
Kedves Erzsike!
Igen,fáradt lehetek,de menni kell,mert megéri!
Ölellek:Éva(l)
Kedves Zsófi!
Hál Istennek kölcsönös!
Köszönöm!(l)
Kedves Barna!
Köszönöm szépen,kedves szavaidat!
Szeretettel:Éva:)
Drága Évám!
Örömmel olvasom életigenlő versedet.
Gyönyörű családod van, rengeteg szeretetet adsz és kapsz:) mi is kéne még?
Néha göröngyös az út, de végig megyünk rajta:)
Gratulálok remek versedhez. Ölellek sok szeretettel: Icu(f)
KEDVES ÉVIKE!
Szeretettel olvastam versedet és én is így érzem, életünk alkonyához közeledve, kicsit fáradtan, öregesen…
Ám,ha visszanézek a megtett, göröngyös útra, és a végeredményre, örülök, és megelégedett vagyok, és még van itt dolgom, menni kell tovább.
Szép napokat kívánok:Erzsi
Kedves Éva!
A z indításnál kíváncsivá tettél,s megindokoltad miért szereted az életet? Szerencsés vagy.
Boldog lehetsz. Együtt vannak veled, s Ők is szerethetnek. Amint látni, nem alárendelt ez az anyaszerep.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Ez a boldog fáradtság érzése. Tele a vers optimizmussal, életszeretettel. Így van ez jó, a sok nehézségért ,kárpótolnak a gyerekek, és az ők gyerekei…Gratulálok versedhez, és szép családodhoz is.Üdvözöllek:B:)(f)