Lobban az éjben

Lobban az éjben

Lobban az éjben az üstökös ég,
hallgat a szív szava, nincs zene rég.

Szunnyad az óra, de éber a táj,
Holdnak a szíve is annyira fáj.

S míg neki szomja a szűz szerető,
gyászol az égen a fénytemető.

H. Gábor Erzsébet

“Lobban az éjben” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Mila! Kedves Katalinka! Kedves Gabi!

    Köszönöm szépen, hogy ismét eljöttetek hozzám.
    El sem tudom mondani, milyen örömet jelentenek nekem mindig ezek a kedves szavak.

    Igen! Az időmértékes verselést meg lehet tanulni, hiszen azok szigorú szabályai a tankönyvekben megtalálhatóak, de mint ahogyan nem egy "mesterem" mondta is, ahhoz még kell az is, hogy olyan érzékkel rendelkezz, hogy a ritmusok ne csak ritmusgyakorlatok legyenek, hanem annak a szívből jövő, üzenete és mondanivalója is ott legyen az alkotó egyéniségével együtt a versben. Én ennek megfelelően próbálom ezeket a verseimet megírni. Valóban a "daktilus" talán a legnehezebb forma – a jambus, vagy a trocheushoz képest- de ebben éppen a kihívás, majd, a katarzis szépsége, élménye a fontos.
    Imádom ezeket a szép dallamokat, és nekem ez nem fáradtság, hanem élmény és nagy örömforrás.
    Egyszerűen beleszerettem!
    Nagy szeretettel:Zsike:P:P:P

  2. Kedves Zsike!

    Ha jól emlékszem nem ez az első időmértékes versed, Te ebben is nagy vagy, már bocsánat!
    Minden tiszteletem azé aki így ír, gyönyörű, és bár meg lehet tanulni szerintem neked szívből jön.
    Ja, és a képek…:D

    Szeretettel gratulálok,

    Gabi

  3. Kedves Ida, Viola, Csaba, Róza!

    Nagyon örülök Nektek is, köszönöm szépen a szép szavakat, és az igen megtisztelő pozitív értékelést.
    Nagy szeretettel vettem kedves látogatásotokat most is. Zsike:P:P:P:P

  4. Kedves Zsike!

    Nagyon jó, nagyon tetszik versed, a sorok dallamos lüktetése. Nagyon szép.

    Szeretettel: Jártó Róza

  5. Zsike!
    No csak, itt a költői hang egy igazi költőtől. Ez a valódi, elvitathatatlanul (hú de borzasztó szó) érett vers. Ezt a hangodat szeretem igazán, mert ez a líra.
    Csodálattal: Csaba

  6. Hú, ez nagyon jó Zsike!
    "Gyászol az égen a fénytemető." Ez nagyon tetszik. Hogy mennyi minden fér bele egy ilyen kis versbe!
    Csodálatos!
    Szeretettel
    Ida

  7. Kedves Angyalka, Katalinka, Rózsika, Róza, Meli!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttetek olvasni hozzám, és köszönöm a sok kedves szót is.
    A vers, a "daktilusok" miatt olyan dallamos.
    Szeretettel fogadtalak Benneteket most is:Zsike:P:P:P:P:P

  8. "Már nyílnak a völgyben a kerti virágok"

    Nagyon jól sikeredet versecskéd!:P
    Szeretettel jártam itt drága Zsike!

    pusz:Rozálka

Szólj hozzá!