Az Aranykor hajnalán

Összes megtekintés: 1,368 

Az Aranykor hajnalán

Csúf köd hullott végre jajongva sársírba,
megkönnyebbült sóhaj simított lelkeken
Ajtók, szívek, érzékek sorban megnyíltak
és örömtől született könny a szemekben.

Angyalok daloltak oly rég várt dallamot,
gyémánt szőtte be a Földet fenségesen,
harag s bánat omlott lábak elé amott,
és új élet üzent életet fényesen.

Jaj szónak hosszú időre hát vége lett,
selyemcsendbe alélt megannyi zokogás,
meglelvén valamennyi fénytestvérünket,
erekben lüktetett ez égi boldogság.

A holnap már kedves lett és életteli,
emelkedett lélek hajója nyíltvízen,
örült, vágyviharok terve reménytelin,
rég látott, végtelen nyugalomszigeten.

Szála Gabriella

2012-01-16.

“Az Aranykor hajnalán” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Kedves Gabriella!

    Nagyon szép versedhez én is gratulálok. Remélem, megérhetjük az Aranykor hajnalát. De ha mi már nem, legalább a gyermekeink!

    Szeretettel: Zsuzsa

  2. KEDVES RÓZA, MELI, ROZÁLKA, IDA, VIOLA, CSABA, ICU, RÓZSIKA, ZSIKE, RADMILA, KATALIN!

    NAGYON KÖSZÖNÖM HOGY ELOLVASTÁTOK ÚJRA VERSEMET. TUDOM HOGY NEM EGY "ALKOTÁS", ÚGY GONDOLOM VERSEIM LÉNYEGE TALÁN INKÁBB CSAK AZ ÜZENETEKBEN REJLIK.
    HELYET ADOK AZOKBAN A FÁJDALMAKNAK, A MÚLTNAK IS, DE AZT HISZEM AZ EMBER HOLNAPJÁT POZITÍVRA CSAK A MÁBAN ELVETETT REMÉNY FESTHETI ÁT. SZERETNÉM ENNEK A REMÉNYNEK A HANGULATÁT ÁTADNI, MÉG AKKOR IS HA AZ JELENLEG ESETLEG "VICCES", HIÚ ÁBRÁNDOK KELTÉSE NÉLKÜL. ÉN IS
    MINDENNAP DOLGOZOM AZÉRT HOGY "EMBER" MARADJAK, ÉS CSAK FELTÉTELEZEM HA LESZ IS ARANYKOR, AZ NEM FOG AZ ÖLÜNKBE HULLANI. HA AZT SOKAN AKARJUK ÉS EZÉRT TESZÜNK IS, NEMCSAK A MÚLTUNKAT ÉS A MÁT SIRATJUK /ENNEK IS MEGVAN A JOGOSULTSÁGA PERSZE CSAK AZ ARÁNYOKRA KELL ODAFIGYELNI/ MIKÖZBEN AKARATLANUL ELTEMETJÜK A HOLNAPOT, ÉRDEMES MEGADNI AZ ESÉLYT.
    A VÁLTOZÁS NEM FIZIKAI TÉREN VÁRHATÓ ELSŐSORBAN HANEM MENTÁLISAN AMINEK KÖSZÖNHETŐEN MAJD A FIZIKAI LÉT IS VÁLTOZIK.

    KÖSZÖNÖM MÉGEGYSZER HOGY ITT IDŐZTETEK, SOK SZERETETTEL, GABI

  3. Kedves Gabi!
    A versed szép, nem akarok pesszimista lenni, de azt hiszem, hogy ettől a bizonyos Aranykortól még soha nem voltunk ilyen távol… Ja, igen… a remény. :))

    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!