Bölcsesség

Bölcsesség

Az ég, a föld: mi teremtetett,
Isteni mű, bölcs értelemmel.
Az Ő tudása mérhetetlen,
teremtménynek felérhetetlen.

Ember, ki magát bölcsnek hiszi,
s Istennek önmagát képzeli,
nem látja a valót, mily kicsi
szikra csak, mi önhitté teszi.

Gőgjében torzul embersége,
átlépi Isten törvényeit.
Szelíd alázatot nem ismer,
nem jóság vezérli tetteit.

Ha kell, erőszakkal megszerzi
e világ múlandó kincseit.
Önmaga csapdájába esik,
s azt mi való érték elveszti.

Igazi kincs Krisztusban ragyog,
mit ránk kereszt fénye sugároz.
Árnyékában megpihenni jó,
mentő szeretet, vonz magához.

Schvalm Rózsa

(2012-01-16)

“Bölcsesség” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. [i]Kedves Rózsika, Róza és Gabi!

    Kedves szavaitokat szívből köszönöm.

    Szeretettel Rózsa[/i]

  2. Kedves Rózsa!

    Gyönyörű versedet végtelen örömmel olvastam!!

    Sok szeretettel, Gabi

  3. Kedves Rózsa!

    Szépséges versedet olvasva, a háborgó szív megnyugvásra vágyik. Örömmel olvastam soraidat.

    Szeretettel: Jártó Róza

  4. [i]Kedves Alexáné Rózsika!

    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  5. [i]Kedves Zsuzsa!

    Köszönöm kedves soraidat. Véleményednek őszintén örülök.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  6. Kedves Rózsa!

    Meghatóan szépen megírt versed nagy igazágot hordoz, jó hangosan kellene elmondani, hogy hallják azok is, akiknek még nincs fülük a hallásra.
    Szívből gratulálok, köszönöm, hogy olvashattam, nagy élmény volt számomra!
    Szeretettel: Zsuzsa

Szólj hozzá!