Esendő az ember

1107 megtekintés Szerző: Kategória Beküldött versek
Nyomtatás
Esendő az ember

Oly gyarló, oly esendő az ember,
megkötözik összekuszált szálak.
Ki menti meg, Kiben reménykedhet,
lélek sebe gyógyírt honnan várhat?

Illúzió a bizalom másban,
ki esendő hozzá hasonlóan.
Nincs a sorsban más, egy menekvés van,
Egy, Ki tökéletes, Ki ártatlan.

Emberként bűn nem sebezte lelkét.
Isten előtt szent, tiszta életét
nyitottan, és alázattal élte,
szeretetét vérrel pecsételte.

Ő a híd, Ki Istenhez utat nyit,
Benne békét lel az emberi szív.

Schvalm Rózsa

(2012-03-25)

“Esendő az ember” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  2. [u]Kedves Rózsa ![/u]

    Mi tényleg már csak esendők vagyunk !

    Üdv. – keni –

  3. [i]Kedves Ida!
    Köszönöm, hogy tetszik a versem.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  4. Kedves Rózsa!
    Bizony esendőek vagyunk… de mindig ott a remény!
    Szép a versed.
    Szeretettel
    Ida

  5. [i]Drága Róza!
    Köszönöm kedves hozzászólásodat, helyesen látod.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  6. Drága Zsuzsa!
    Öröm számomra, hogy velem tartottál a Hídon, köszönöm.
    Szeretettel: Rózsa[i][/i]

  7. [i]Köszönöm kedves Lexi Örülök? hogy tetszik.
    Szeretettel: Rózsa[/i]

  8. Kedves Rózsa!

    Minden ember életében eljön az a pillanat, mikor azt kiálltja, azt sóhajtja, az rebegi, Istenem segíts. És Ő jön és segít. Akkor is ha abba a pillanatban nem ezt érezzük. Minden valamiért történik. Mindennek oka van. Annak is, ha még nem látjuk azt a bizonyos hidat.

    Szeretettel: Jártó Róza

  9. Drága Rózsa!

    Lelkemből szól ez a versed, és boldogan mentem át Veled a Hídon, melyet Jézus épített számunkra a szakadék felett!
    Köszönöm, hogy megajándékoztál ezzel a verssel.
    Szeretettel: Zsuzsa:)

Szólj hozzá!