Júniusi nyár
Azúrkék égboltja a beköszönő nyárnak,
tarka színű leple, réten a sok virágnak.
Fénygömb a nap, kibocsát égő aranyszálat,
sugárzón áraszt magából tűzlángokat.
Bársonyos ég alatt meleg szellő lengedez,
rózsás jókedvével, képzeletet megszínez.
Szellőivel kényeztet, lágyan simogat,
amikor bíbor fénnyel eljön az alkonyat.
Álomra hajtom fáradt, ősz fejemet én is,
minden oly megnyugtatóan békés és mégis,
Megidéz sok-sok régi emléket és magányt,
feltolul a múlt, mely messze távolodott már.
Schvalm Rózsa
[i]Kedves Keni!
Köszönöm, hogy tetszik a versem. Bizony hamar elszalad.
Üdv. Rózsa[/i]
[i]Köszönöm kedves Radmila.[/i]
Szeretettel gratulálok szép versedhez: Radmila
[i]Kedves Lexi, Róza és Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszik a versem, köszönöm.
Szeretettel: Rózsa[/i]
Kedves Róza!
Szépen írod le a "régi nyarak" utáni vágyakozást, mely sokunk szívében talán így él. Puha, meleg, szeretnivaló versedhez szívből gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
[u]Kedves Róza ![/u]
Szép a versed, – és szép az emlékezés is, csak kár, hogy az idő már itt jár !
Üdv. – keni –
Kedves Rózsa!!! versed szép…s oly igaz…gratulálok..Lexi