Temetőben jártam

Megosztás
 | Nyomtatás | 11 hozzászólás | 1093 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:
Temetőben jártam

Temetőben jártam, szüleim sírjánál.
Az úton megálltam az egyik kopjafánál…
Másik sírnál egy anya öleli két gyermekét,
Amott egy női szobor imádságra tarja két kezét.

Csend, néma csend honol a sírok közt.
Ott nyugszanak Ők; az árnyas fák között.
Nyugalmukat csak a repülők zaja veri fel…
De Ők már örök álmukat alusszák; nem ébrednek fel…

Testüket a Föld anya óvja, védi…
Lelküket Angyalok serege kíséri…
Hiába mentek el, itt hagyván a földi létet;
Emlékük, szeretetük minket tovább éltet.

Nem feledem el Őket soha,
Míg be nem lep engem is a föld pora.
Legyen nyugodt, békés a hosszú álmuk;
Míg élek, szeretettel gondolok rájuk!

2012. 06. 16.

B. Kis János

“Temetőben jártam” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  4. Kedves Ida!
    Köszönöm. Sajnos egyre sűrűbben kijárok.. Ezért is szomorúak verseim (amiket hamarosan olvashattok) A hétvégén lendületbe jöttem és verseimet elküldtem.
    "Nem az hal meg akit eltemettek,
    Hanem kit elfeledtek."
    Szertettel: János

  5. Kedves Keni!
    Igen, otthon jártam
    a nagy családban
    a régi házban;
    esőben, sárban,
    távoli világban
    is hazavágytam.
    Barátod János

  7. Jó is ez így, hogy nem feledjük őket, amíg élünk…
    Mélyen átéreztem versedet, s ott jártam én is valahol a temetőben…
    Köszönöm, János.
    Szeretettel
    Ida

Szólj hozzá!