Sikolyban
szavak elhallgatnak
makacs falak leomlanak
ereje elméket kavar
kétélű fájdalom facsar
sikolyban állok magam
fogolyként arctalan
élet törmeléke alatt
elfelejtettség dagad
aljasul agyhalál arat
“Sikolyban” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Köszönöm kedves Viola ! Vannak érzések, amiktől nehéz szabadulni, a betű kicsit segít.
Köszönöm kedves barnaby, jól látod, erre gondoltam, amiről írsz. Az élet néha maga alá temet minket, nagy erő kell hozzá, hogy fel tudjunk tápászkodni. 🙂
Kedves Ildikó!
Érzem a gondolataidat. Kívánok szebb napokat.
Szeretettel: Viola (f)
sulyos,nehez gondolatokat fogalmaztal meg, a lelek vivodasairol, gyotrelmeirol…szinte lattam magam elott a ketsegbeesett arcot…gratulalok versedhez.udvozollek:b